GYERMEKVÉDELEM – A GYERMEK MINDENEKFELETT ÁLLÓ ÉRDEKE? II.

2. rész

Két hete, az egyik családból kiemeltek négy Gyermeket. Az egyik kiváltó ok az volt, hogy hosszabb ideje nem jártak iskolába fejtetvesség miatt. Az otthonba kerülés első pillanataiban kétségeim támadtak a rendszer működésének hasznosságával kapcsolatban.

Hétfőn azonban felhívtak az otthonból, hogy nem mennek a héten a Gyerekek iskolába, mivel még mindig fennáll a fejtetvesség. Az iskola szociális munkása erről tőlem szerzett tudomást. Az iskola időközben talált átmeneti megoldást a folyamatosan, többeknél fennálló tetűproblémára; a védőnő minden héten lefújja a legproblémásabb gyerekek fejét Pedexxel és kiállít egy igazolást arról, hogy így egy hétig védettek s járhatnak iskolába. Ezzel a konkrétummal és azzal kifejezett kéréssel, hogy jöjjenek a gyerekek iskolába, hívta fel a szociális munkás az otthont, ahol a legtöbben nem tudtak érdembe nyilatkozni a kérdésben. Végül az intézményvezetővel is tudott beszélni, aki kijelentette, ÁNTSZ-es papír nélkül nem mehetnek suliba a gyerekek.

Eltelt a hét, a Gyerekek napjuk nagy részét a facebook előtt töltötték. A testvérek közül még a nagyfiú sem jár iskolába, pedig neki rövid a haja és azt mondja, hogy ő nem tetves. Vele is folyamatos probléma volt, amíg még otthon lakott, hogy nem járt a szakiskolába. A két Kisebb lány mindennel együtt egy hónapja nem vett részt tanórákon. Két hét telt el aközött, hogy bekerültek az otthonba és aközött, hogy újra elkezdtek iskolába járni. Pont annyi, amennyit otthon töltöttek tetvesen. A Legkisebb lány még a múlt héten sem volt, mert köhögött. A társpedagógus minden igyekezete ellenére nem nagyon tudott vele a héten tanulni, pedig ebben igyekeztünk összedolgozni. Ezért mi elvittük őt a tanodába, hogy ott haladjunk legalább a tananyaggal, amit előre leegyezettünk a tanító nénivel. De mi van azokkal, akik után nem megyünk mi? Megbukik, ha egy ilyen helyzet áll elő az életében?

Nem a nevelőket vagy az intézmény vezetőt szeretném pellengére állítani ebben a cikkben, csupán a kérdést feltenni, hogy mi változik tartósan ezeknek a gyerekeknek az életében így? Valóban megvédi őket a gyermekvédelem? Mitől védi meg őket a gyermekvédelem? A szüleiktől? A szüleik is állami gondoskodásban nőttek fel és nem sikerült elsajátítaniuk azokat a kereteket, kialakítani azokat az érzelmi kapcsolatokat, amelyekkel később sikeres családalapítók és fenntartók lehettek volna. Ingáztak egyik intézményből a másikba és közben nem volt, aki szeresse őket. Ők nagyon szeretni szeretnék a gyerekeiket, mindent megadni nekik és jobb életet biztosítani nekik, de azt nem tudják, hogy pontosan az milyen is és, hogy hogyan tegyék mindezt. Soha senki nem mutatta meg nekik.

Vajon ez a sors vár az ő gyerekeikre is?

Az interneten, az otthon feladatainál feltüntetik többek között; „beutalt gyermek tankötelezettsége teljesítési lehetőségének biztosítása (elsősorban az Átmeneti Otthonon belül, tanulmányi év elvesztésének elkerülésére.)”

Az iskolatáskák, a gyerekek tanszereivel nem tudom, hogy mikor érték volna utol a gyerekeket az otthonban, ha mi nem megyünk át érte és visszük el. A gyerekek tanárait szintén mi kérdeztük meg, hogy miket kell bepótolni és gyakorolni a gyerekekkel. Mondogatják a gyerekek, hogy szoktak tanulni valamelyik nevelővel, csak azt nem értem, hogy honnan tudták, hogy mit kell pontosan tanulni velük. Múlt héten még értesített minket az otthon, hogy nem mennek a gyerekek iskolába. Most nem. Sőt az iskolát sem. Nem hiszek benne, hogy valós életminőségbeli változás történhet ezeknél a gyerekeknél, ha nincs hatékony kommunikáció a szociális és oktatási szféra szereplői között. Márpedig azt látjuk, hogy hiába van protokolláris szinten létrehozva egy jelzőrendszer, a pedagógusok nem ismerik a gyermekvédelmi hátteret (melyik problémával, kihez kell fordulni), eszközöket (milyen körülmények közé kerül az a gyerek, akit kiemelnek a családból) és folyamatokat  (hogyan is zajlik pontosan egy családból történő kiemelés). A gyermekvédelemben pedig nem igazán van igény arra, hogy a beutalt gyermek a lehető legoptimálisabb mértékben érvényesíthesse az oktatáshoz való jogát.

Nem elegendő egy bekerülő gyermek esetében csak a látszati, felületi problémák kezelése: higiénia, élelmezés.

Mivel a társ pedagógus, akinek a feladat a gyerekek iskolába szállítása, munkaideje csak nyolckor kezdődik, a kisebb Lányok csak a második órára fognak beérni az iskolába. És ez még a jobbik eset. Gyakran fordul elő, hogy az átmeneti otthonokba bekerülő fiatalok egészen addig nem járnak iskolába – magántanulói státuszba kerülnek -, ameddig a végleges elhelyezés meg nem történik. Akkorra pedig már súlyos szocializációs és tanulási nehézségekkel küzdenek. Esetünkben a hétéves kislány nagyon súlyos lemaradásokkal küzd. Most kellene elsajátítania az írás, olvasás és számolás alapjait, de két hét alatt az otthon munkatársai még nem vették fel a tananyag miatt a kapcsolatot az iskolával.

Vajon az a gyermekek érdekeit szolgálja, ha egy amúgy is labilis időszakban a gyerekeket kiszakítják a megszokott környezetükből és attól a jogtól is megfosztják őket, hogy egy integrált közegben tanulhassanak, kortársaikkal együtt? Mert, ha magántanulóvá vállnak esetleg arra az időre, amíg az elhelyezés megtörténik, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy értékes tanulási és szocializációs lehetőségektől esnek el.

Valami nagyon rosszul működik a gyermekvédelemben. A munkatársak nagy részben túlterheltek, alulfizetettek és nem kapnak megfelelő képzési és szupervíziós lehetőségeket. A szakellátásban működő állami gondoskodást végző intézményeknek, központilag megszabott tárgyi és anyagi lehetőségei szűkösek. Valós és hatékony pedagógia-nevelési rendszer pedig egyáltalán nincsen kiépítve az átmeneti otthonokban, de azt gondolom, hogy még a lakásotthonok nagy részében sem.

A változáshoz valószínűleg rendszerszintű átalakításra, szemléletváltásra lenne szükség és arra, hogy az állam jobb feltételeket teremtsen ennek a szférának.

Szerinted Magyarországon lesz olyan, hogy a szociális szférában dolgozni kiváltság lesz? Mert amúgy egy gyönyörű szakma…

Tasnádi Zsófia