Vivi egy éve ló háton

2016. augusztus

  • Vivien első lovaglása. Nagy készülődés, öltözés, fésülködés. Nagyon várja már, hogy ott legyünk. Megérkezés után persze egy szót se szól, csak áll és néz. A lovak közelébe nem mer menni. Majd először én ülök fel, és csak utána mer felülni ő is.
  1. szeptember-december
  • Viviennel szerződést kötünk, hogy havonta járhat lovagolni, de ezért neki is tennie kell valamit.
  • A szerződésbe a viselkedésével kapcsolatban beszélünk meg néhány pontot. Például, hogy megpróbál mindenkivel tisztelettel beszélni. Az iskolai teljesítményével kapcsolatban is kérünk néhány dolgot. Nekünk a legfontosabb az, hogy lássuk az igyekezetet és az akaratot.

Innentől fogva, mintha egy új kislányról beszélnénk. Vivi változtat a viselkedésén, egyre inkább elmaradnak a verekedések, üvöltözések, a csúnya beszéd, mások megbántása. Helyette a társaság középpontjába kerül Vivi, akire lehet számítani, vannak barátai, szeret segíteni, mind a társainak, mind a mentoroknak. Szeret nevetni, játszani és tudja, hogy ha baj van, akkor azt meg kell beszélni és nem rúgni, köpködni.

Vivinek a lovaglás hatalmas motiváció és sokat tesz nap, mint nap azért, hogy az általunk kért dolgokat megtegye, a közös megállapodást betartsa.

A lovaglások alkalmával, először inkább csak külső szemlélőként van jelen, nem beszél, csak felül Báróra, Gastonra és csak úgy elüldögél, nézelődik. Majd szép lassan elkezd bekapcsolódni a lovak ápolásába, megtanulja a neveiket, simogatja őket. Szépen haladunk kis lépésekben és egyre többet és többet vállal, csinál, ért.

A lovak tisztítása után a felszerszámozással is elkezd ismerkedni. Mára már kis segítséggel és figyelemmel egyedül tisztítja, kantározza és nyergeli fel Bárót, a pónit, akin a legtöbbet lovagol.

A karámban különböző kéz- és lábtartásokat gyakorolunk, az alaptartáson túl, hogy növeljük a magabiztosságát, fejlesszük az önállóan való ülést, mozgását és a nyugodt légzést.

Az iskolában egyre jobban és többet produkál, a tanárok dicsérik. Nő a piros pontok száma. Az osztályban egyre több barátja lesz és a tanárok is egyre pozitívabban állnak hozzá, hiszen látják, hogy tanulni, fejlődni szeretne. Fontos lesz neki az iskola, a teljesítés és a viselkedés.

  1. január – április
  • A karámból a negyedik alkalommal jövünk ki. Vezetéssel a faluban sétálgatunk és Vivi figyel a tartására. Most már látom, hogy élvezi a lovaglást, és a különböző kéz- és lábtartásokat biztonságosan csinálja. Ettől az alkalomtól fogva már nem a karámban gyakorolunk, hanem minidig kint terepen.
  • Vivien egyre bátrabb, és amikor kiscsikó születik, nagy lelkesedéssel ő is kiveszi a részét a munkából. Szénát hoz neki, friss vizet tölt a lovaknak.
  1. május
  • Nagy nap a májusi lovaglásunk. Egyrészt Vivi elhívja az egyik önkéntesünket, hogy nézze meg a lovaglását. Másrészt pedig segítséggel és vezetéssel, de megvanaz első ügetése. Fantasztikus feltöltődés ez mindannyiunk számára.
  1. augusztus-szeptember
  • Miben is lehet mérni a fejlődést? A hónapban két dolog is történik a lovaglással kapcsolatosan, ami nagyon nagy eredmény Vivi számára, és számomra is.
  • Az lovaglás időpontjában szoknyában, harisnyában és hajgumi nélkül jön a tanodába. Mikor rájön, hogy ez így nem túl jó lovagló öltözet, odajön és ezt mondja: Mesi! Majd akkor menjünk inkább lovagolni, amikor rendesen fel vagyok öltözve és hajgumit is hozok magammal. – Azt gondolom, hogy ezt a döntést még felnőttként is nehéz meghozni, nemhogy gyerekként. Igen nehéz döntés az, ahol a saját javaimról mondok le.
  • A lovaglásunk egyelőre utolsó alkalmával Vivi feláll a ló hátára. Ez igencsak bátor dolog és magabiztosságra utal 🙂

És így nézett ki ez képekben:

Pintér Mesi, mentor élménybeszámolója

Advertisements