Őszi szünet jelzőlámpákkal

Mit tehet három tanodás mentor, egy önkéntes koordinátor és 10 közösségi szolgálatos diák, ha nem akarnak otthon unatkozni az őszi szünetben?  Hát szerveznek egy szuper tanulási projektet!

Minden iskolai szünetben – a télit kivéve – imádjuk kihasználni az időnket és az iskolai kötöttségektől mentes szabadságunkat, hogy különleges világokba repítsük a gyerekeket, különleges tanulási területekre kalauzoljuk lurkóinkat. Jártunk már a történelmi korokban, ellátogattunk már a török hódoltság alatt lévő Magyarországra, körbejártuk a világot és húsvéti szokásokat kerestünk, most pedig a közlekedés témáját jártuk körbe. Az ötlet a KÖSZ programunkban résztvevő gimnazista diákoktól származott. Közös tervezés és előkészítés előzte meg a három egész napos foglalkozást.  Tematikánkat ismét az időrendben építettük fel. Legközelebb ebben kísérletezünk egy kicsit és a hagyományos, lineáris történetmesélést egy kicsit igyekszünk majd megtörni.

IMG_2396

  1. nap – A túra

Nem indultak zökkenőmentesen ezek a projektnapok sem. Aznap reggel elsőnek Zsófi érkezett meg a tanodába, utána nem sokkal megérkeztek különleges vendégeink is. Fábián Gábor és csapat,  színészek, színésznők azért látogattak el hozzánk, hogy élményeket gyűjtsenek következő, éppen készülő előadásukra, amelyet a Motiváció Műhely szemléltető társasjátékából, a Mentortársasból készítenek. Aztán érkeztek a mentorok és az önkéntesek. Megjött Robi is, aki az aznapi első foglalkozást vezette, a térképészetet. Már csak a gyerekek hiányoztak.

A szünetek mindig nagyon megzavarják a gyerekek időérzékét, így aztán hiába vártuk őket már 10 órakor a tanodában, nem érkezett meg senki. Nem estünk kétségbe, volt már ilyen. Nekiálltunk hát telefonálni és beosztani, hogy ki kiért megy el. Idővel ugyan nagyon megcsúsztunk, de sikerült mindenkit összeszedni. Kicsit átkereteztük a napot.

Ez a nap a legegyszerűbb, legősibb közlekedési módszerről szólt, a gyaloglásról. Ezért egy kis térkép ismereti foglalkozással indult… azaz indult volna. Így viszont belecsaptunk a közepébe. Már régi bevett módszer, hogy a túrákra úgy indulunk el, hogy a gyerekekből különböző részlegeket alkotunk, amikhez különböző felelősség területek kapcsolódnak. Ezeknek megfelelően most volt: étel-, biztonság-, tisztaság felelősök, valamint túravezetők és túravezető helyettesek. Pörögtek az események: a kajásokkal elmentünk bevásárolni, és amikor visszaértünk szorgos kezekkel nekiestünk a szendvicskészítésnek a csapattal. Közben a túravezető csapat a térképpel ismerkedett meg és megtervezték az útvonalakat is. A biztonság és a tisztaság csapat pedig megbeszélték a feladataikat és összegyűjtötték a feladat végrehajtásához szükséges eszközöket: elsősegély láda, szemetes zsák, stb. Kissé kaotikusnak tűnt ez a délelőtt, átszervezésekkel, újratervezésekkel, és később vissza is jelezte az egyik mentortársunk, hogy rossz volt, hogy nem álltunk meg egy pillanatra, mentünk be az irodába és beszéltük át gyorsan, hogy mi fog történni, hogyan változik a program. Végül sikerült elindulni. Autókkal vittük fel a csapatokat, több vendéggel összefogva.

A túra a TV torony alatt parkolóból indult. Itt először Zsolti mentor tájékozatta a csapatokat a várható légköri viszonyokról, majd a közösen meghatározott útvonal felé vették az irányt. A túra kétharmada közös úton telt, aztán háromfelé vált a társaság. Minden mentor család külön utat fedezett fel az erdőben. Közben a felelősök végezték a dolgukat. Egy-két túravezető a helyettese támogatására szorult, de alapvetően nagyon igyekeztek.  A biztonságiak figyeltek a balesetek megelőzésére, a tisztaságisok pedig az erdő tisztaságára, ha valaki megette a szendvicsét már mentek és gyűjtötték is be a szemetet.

A túra után a csapatok busszal visszatértek a tanodába és minden csapat elvonult a mentoraival megbeszélni s értékelni a nap eseményeit. Manna pontokat is javasoltak és adtak egymásnak és a saját maguknak is.

Habár nehézkesen indult be ez a nap, összességében nagyon remekül sikerült ez a nap, a gyerekek felelősségteljesek és figyelmesek voltak a túra során, büszkék voltunk rájuk.

  1. nap – Közlekedéstörténet

Délelőtt tízkor már mindenki ott volt időben, sőt, néhányan már akkor ott várakoztak a tanoda előtt, mire mi odaértünk. A második napon egy kis időutazással vetettük bele magunkat a mókába. A napot egy közös megbeszéléssel indítottuk, majd három csapat szerveződött, a három mentorcsaládból, amikbe színészek és önkéntesek is csatalakoztak. Minden csapat kapott egy-egy mentor kapcsolattartónak és bele is csaptunk a lecsóba. Az első küldetés az volt, hogy minden csapat dolgozza fel valamilyen formában az általa kapott történelmi kor közlekedési szokásait. Az egyik csapat színdarabot készített, a másik plakátot, a harmadik pedig térképet rajzolt.

A második közös próbatétel az volt, hogy egy-egy kissé jobban leszűkített történelmi korban, században (Vadnyugat – 1700-1800-as évek, a Nagy földrajzi felfedezések kora, Kolombusz Kristófként és napjainkban) kellett körbe utazni a Földet. Segédeszközként mind a két feladatnál tabletekkel, térképekkel, laptopokkal szerelkeztek fel a csapatok és közösen gyűjtöttek információkat, amiket aztán valamilyen formában prezentáltak.

A csapatok minden feladat után visszavonultak és az őket segítő önkéntesekkel közösen pontot adtak a többi csapat produkcióira. Ilyenkor a fókusz mindig az, hogy reálisan, objektíven pontozzák a teljesítményeket.

Arra a megállapításra jutottunk, hogy egy fontos szervezőelvet hagytunk figyelmen kívül és a délelőttbe túl sok asztal körüli, beszélős, benti teendőt szerveztünk, ezért a két feladat közé és az ebéd elé is gyorsan betettünk egy kis kinti energizáló, mozgós játékot.

Ezen a napon Szinti, Vivi, Bálint és Edinus anyukája, Edina volt segítségünkre az ebédkészítésnél. Vele már korábban megbeszéltük, hogy a paprikás krumplit fog készíteni. Nagyon örültünk és köszönjük Edinának ezt a segítséget, remek ételt kaptak a gyerekek. Mindig nagyon örülünk, amikor a szülők is szervesen bekapcsolódnak egy-egy programba.

Délután kétkezi szorgoskodás kezdődött. Itt már kreatív feladatok várták a gyerekeket. A három csapat forgószínpadban a következő területeket készítették elő a másnapi nagy közlekedési fináléhoz: az egyik helyszínen közlekedési táblákat és jelzőlámpákat készítettek, a másikon a másnap felépítésre kerülő KRESZ Parkunk tervrajzát készítették el, a harmadik állomáson pedig autók készültek kartonból. A napnak ettől a részétől kezdve közösségi iskolai szolgálatos diákjaink (a köszisek) voltak a program vezetői, ők készítették elő és vezették le az állomásokat, amiket előzetesen az ő ötleteik alapján, közösen dolgoztunk ki velük.  A tervrajzkészítésnél, Kata, különösen leleményesen oldotta meg a feladatot a gyerekekkel, olyan módon, hogy az egyéni és a csoportos tervezés is helyet kapott.

  1. nap – a nagy KRESZ finálé

A tegnapi nap végén már nem jutott idő a nap közös megbeszélésére, értékelésére, ezért ezúttal nagy csoportban összeültünk, majd kisebb csapatokra is szétváltunk és átbeszéltük az előző napot.

Amíg a csapatok és mentoraik a megbeszéléssel voltak elfoglalva, a köszis diákok előkészítették a KRESZ parkot. Ezt a tanodától nem messze lévő sportpályán állították fel, azokkal a kellékekkel, amiket előző nap elkészítettek a gyerekekkel.

Ismét a forgószínpad technikát alkalmaztuk három állomással. Az első állomáson magában a KRESZ parkban kellett különböző szituációkban boldogulniuk a csapattagoknak, alkalmazva a közlekedési táblák megismerése során szerzett tudásukat. Ida a mentoroktól és Hanga, önkéntes koordinátortól kaptak egy kis segítséget. Orvosnak, újságírónak, autószerelőnek és rendőrnek öltözve, őket is fel lehetett használni a szituációk megoldásában. Volt itt koccanás, baleset, sőt még autós üldözés is. Fontos része ez a tanulási folyamatnak és nem csak azért, mert itt a megszerzett tudás tudatosítható és mérhető, hanem azért is, mert így az együttműködő készség fejlesztésén túl a kommunikációs készségeket és problémamegoldó készséget is tudjuk javítani. A második állomáson egy biciklis és gyalogos KRESZ tesztet kellett kitöltenie a gyerekeknek, ahol főként a józan észre és gyerekek mindennapjai során megszerzett tapasztalatikra alapoztunk. Marci és Tomi, köszis segítőink remekül vezették ezt az állomást türelmesen, segítőkészen motiválták, ösztönözték a gyerekeket. A harmadik helyen a közlekedés legmodernebb formájával ismerkedhettek meg a lurkók, az űrutazás volt a téma. Három, különböző nehézségű szövegből kellett a gyerekeknek összeállítaniuk egy kvízt, méghozzá a mentorok számára.

Az ebédet ezúttal Erzsi, Imi anyukája és nagylánya, Csibi készítették. Nagyon készültek rá. Választott ételük a csirkepaprikás volt, amit még egy kis, korábban eltett lecsóval is megbolondítottak. Kicsit elszámoltuk magunkat és a végén a mentorok hősiesen tarhonyát és tésztát tudtak már csak enni. Szerencsére gyönyörű, meleg november elsejei idő volt, így kint tudtunk ebédelni.  Erzsiék, hirtelen ötlettől vezérelve, gyorsan csodás fánkokat is készítettek, csoki mázzal és pille cukorral a tetején – csupa olyan hozzávalóból, amit ott találtunk a tanodában.

Ebéd után a gyerekek levezették a kvízt a mentoroknak. Egy ilyen fordított helyzetben a mentorok mindig kihasználják a helyzetet és kicsit rosszalkodnak, bemutatva a gyerekeknek azt, hogy milyen a másik oldal, milyen az, amikor ők nem tudnak valamit végigmondani. Nevetés, sóhajtozás, hangos ricsaj, ciccegések, jóvanénakkornemmondomok hallatszódtak kis az ifitérből, ahol a program folyt.

A nap lezárásaként minden gyerkőcnek az irodában egyénileg kellett jelentkeznie KRESZ vizsgára. A folyóson várakoztak, amíg szólították őket. Két köszis segítőnk felírómappákkal várta őket. Be kellett mutatkozniuk, elmondani a születési dátumukat és azt, hogy KRESZ vizsgára jelentkeznek. Ha ez megvolt a „vizsgáztatók” átnyújtották nekik a kitöltendő tesztet és a vizsga terembe irányították őket, amit az irodából nyíló tanuló szobában rendeztünk be.  Ezeken a teszteken olyan feladatok szerepeltek, amelyek az elmúlt napok ismeretanyagát tartalmazták és a gyerekek kreatív feladatmegoldó készségét aktivizálták, tehát nem lexikális tudást kértünk rajtuk számon, de azt tudatosítani, mérni akartuk, hogy milyen tudást szereztek meg a projektnapok során. A srácok ügyesen átmentek a vizsgán, ezért ünnepélyes jogosítvány osztásra került sor a program zárásaként.

This slideshow requires JavaScript.

Advertisements