Újrakeretezés, avagy egy remek hétvége az önkéntesekkel

Visszatért a Marci! Nagyon örülünk. Olyan érzés volt nekem, mint amikor egy nagyon jó film a nagyon jó folytatását nézem. És a filmben felbukkannak új, remek karakterek is.

A nyáron arról beszélgettem Anitával és Zsoltival, hogy őket mi motiválja az élménytáras munkában. “Az az érzés – mondták – hogy mi így hárman, a Mesivel bármit meg tudunk együtt csinálni. Együtt bármilyen helyzetet meg tudunk oldani.”

Nagyon erős volt a nyár szerintem ebből a szempontból. Elvittek hárman 25 gyereket táborozni a Balatonra, körbebiciklizték fantasztikus önkéntesekkel megtámogatva az Ormánságot a kamaszokkal, jártak Szegeden. Egyszóval mindent megvalósítottak együtt, amit kigondoltak közösen. Marci hiányzott mindannyiunknak mióta elment máshova dolgozni, de egyre több elkötelezett önkéntes szállt be a munkánkba. Most ősszel visszagondoltam, hogy hogyan is volt ez és büszke lettem magunkra.
Az Élmény Tár elődjét a Menedék Ifiklubot önkéntesekkel csináltuk. Aztán jött a Tanoda és mindenki a munkatársunkká vált. Ez nehéz időszak volt, nehéz volt átállni, a fizetett munkaerővé válás teljesen más gondolkodást, működést követelt meg mindenkitől. Sokan elmentek, nagyon átalakult a csapat, sokat formálódtam, tanultam én is, mint vezető. Ebben az időszakban szinte teljesen megszűnt az önkéntes aktivitás nálunk. Tavaly tavasszal beleírtam egy pályázatba, amit akkor hiánynak láttam és azt tűztük ki célul, hogy éledjen fel újra az önkéntes élet a Tanodában. Lett egy új munkatársunk és tudatosan kezdtük el toborozni az egyetemista és a középiskolás önkénteseket. Sok-sok érdeklődő jött, sokféle céllal és motivációval. Volt, aki csak iskolai közösségi szolgálatot teljesített nálunk, volt köztük, aki nagyon lelkiismeretesen és volt köztük, akivel nehezebben jöttünk ki. Jöttek sokan, akik nagyon komolyan érdeklődtek/nek. Középsulisok, akiknek már rég megvan a kötelező közösségi szolgálatos óraszámuk, de részt akarnak venni, részesei akarnak lenni. De jöttek egyetemisták és felnőttek is, akik nagyon részesei akarnak lenni a folyamatunknak.
Egyszercsak azt vettük észre, hogy sokan lettünk és sokan vannak olyanok, akik nap, mint nap részt vesznek a munkánkban. Akkor jöttem rá, hogy elértük a célt, eredményes volt a projekt. Újra önkéntes közösséget akartunk kialakítani és sikerült. Persze ez mindig csak a kezdete a közösség formálásnak. Elhatároztuk, hogy szeretnénk jobban bevonni az elkötelezett önkénteseinket a munkánkba. Ezért a hétvégén elmentünk Sikondára.
Pontos tervünk volt, hogy mit szeretnénk csinálni, miket kellene megbeszélni, feldolgozni, megtervezni. Nem úgy jött össze:) És ez nem baj. Nagyon sok remek kérdés és dilemma merült fel, amikből kiderült, hogy mi minden érdekli az önkénteseinket, mikben kellene elmélyülni, hogy hatékonyabb tudjon lenni a közös munka, jobban be tudjanak vonódni a megvalósításba, a közös kivitelezésbe. Most tényleg az volt a cél, hogy az önkéntesek is belemerülhessenek a mindennapi munkába és az ő vágyaik, ötleteik, elképzeléseik is megjelenhessenek benne, hosszú távon is. Nem jutott mindenre idő, de Zsolti nagyon jól foglalta össze azt, hogy mi is a mi közös erősségünk.

“Az, hogy újra tudjuk keretezni a tevékenységünket, ha szükség van rá. És ez nagyon fontos az élet minden területén, hogy ha valami nem működik, akkor tudjunk kilépni a megszokott keretek közül és újakkal próbálkozni.”

Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy nagyon hasonló dilemmák, ötletek és kérdések jöttek elő a másfél nap során, mint amik mentén anno elkezdtünk dolgozni. Én nagyon örültem, hogy ilyen sokan voltunk az önkéntes hétvégén és ráléptünk egy új közös munka útjára.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

„Az a fő szempont, hogy szeressenek közösen alkotni” Bemutatkoznak az Élmény Tár szuperhősei – 7.rész

Szalóki Réka évek óta erősíti az önkéntesek csapatát, ő vezeti a kreatív, rajzos műhelyeket a Tanodában. Minden alkalomra új feladatokkal, új kihívásokkal készül, neki köszönhetőek a gyönyörű rajzok és festmények, amik a Tanoda falát ékesítik. A közös alkotás segíti a gyerekeket az önkifejezésben, kreativitásuk, önbizalmuk fejlesztésében is. Nekünk pedig hatalmas öröm, hogy ennyi gyönyörű, színes alkotás kerül ki a kezeik közül! Köszönjük Réka, a rengeteg, áldozatos munkát!🙂

15053308_1386013194744532_1946485795_o

Hanga: Mesélj egy kicsit arról, hogyan kerültél kapcsolatba a Tanodával, hiszen, ha jól tudom, te már jó régóta benne vagy a buliban…🙂

Réka: Úgy indult, hogy egy angol tanfolyamon megismertem a Koska Évát [Baranya Megyei Esélyek Háza szakmai vezetője], és ő mesélt nekem arról, hogy mit dolgozik, én meg mondtam, hogy engem nagyon érdekelne ez a világ, mert előtte nem ismertem a civil szervezeteket, a civil szférával abszolút semmilyen kapcsolatom nem volt. Akkoriban a bíróságon dolgoztam írnokként, ami egy eléggé monoton, és nem valami kreatív munka volt, és nagyon vágytam valamire az életemben, amit értékesnek érezhetek. Ebben az időben kezdtem el rajzolgatni és festegetni gyerekeknek szóló képeket, és az Éva ajánlotta a Tanodát, mondta, hogy vegyem fel a kapcsolatot Tasnádi Zsófival [az Élmény Tár Tanoda vezető mentora], mert biztos örülnének, ha mennék önkénteskedni. Így is történt, írtam a Zsófinak, nagyon lelkes és nyitott volt, és el is kezdtem járni rajz és festés műhelyet tartani a gyereknek. Ez már nagyjából 3 és fél éve volt, eleinte gyakrabban jártam, rendszeresen; mostanában, hogy már én is belefolytam mindenféle civil munkákba, és egyszerre száz dolgot csinálok, azóta sajnos ritkábban. Most is bennem van a szándék, hogy januártól gyakrabban járjak.

H.: Mesélj egy kicsit a kezdetekről!

Réka: Eleinte mindent elterveztem, hogy mit és hogyan fogok csinálni, úgy, ahogy én szocializálódtam, és amit láttam: „tanárnénis”, előre megtervezős stílusban. Aztán az első pár alkalom után rájöttem, hogy ez a munka egy teljesen más fajta felkészültséget igényel, az embernek mindig ahhoz kell igazodni, amihez a gyerekeknek éppen kedvük van, illetve ha ki is találok valamit, akkor azt mindig úgy kell formálni, hogy az éppen ott lévő gyerekeknek felkeltse az érdeklődését, és sikerélményük legyen. Szóval inkább az a fő szempont, hogy szeressenek közösen alkotni, legyenek bátrabbak, mert nagyon sok önbizalom hiányos gyerek van, akiknél ez az alkotásban is megmutatkozik, hogy félnek a kudarctól, és ezért inkább bele se vágnak, velük külön kell foglalkozni.

H.: Hogy jött az életedbe a rajzolás, illetve az, hogy gyerekeknek tarts rajzfoglalkozást? Régebben is foglalkoztál ilyesmivel?

Réka: Soha nem jártam művészeti iskolába, és nem is vagyok se művész, se különösebben tehetséges, egyszerűen arról van szó, hogy saját magamon éreztem, hogy az alkotásnak milyen pozitív hatásai vannak az emberre. Ha el tudom engedni azokat a gátakat, hogy én például nem tudok festeni, vagy rajzolni, és csak magáért a folyamatért csinálja az ember, hogy közben érezze, tapasztalja, hogy a kreativitása egyre erősebb lesz, és „feltör”, az mennyire jó érzés. Az volt tulajdonképpen az egyetlen célom, hogy amit magamon megtapasztaltam, azt továbbadjam a gyerekeknek is. Nem a rajztudást, hanem magát az élményt, hogy erre is lehet használni a művészet eszközeit, nem csak a rajzórai feladatmegoldásra, hogy „na akkor, rajzoljunk egy csendéletet, és tanuljuk meg ezt meg azt”… Ez egy sokkal egyszerűbb, és élményszerűbb funkció.

H.: Milyen foglalkozásokat szoktál tartani a gyerekeknek? Melyik technikákat szeretik a leginkább?

Réka: Sokat merítek az Igazgyöngy Művészeti Iskola módszereiből, őket nagy példaképemnek tartom, az ott tanítókat és persze L. Ritók Nórát. Persze közel sem vagyok még olyan profi, mint ők, de ez nekem is egy fejlődés…🙂 Nagyon sokat festek a gyerekekkel, én ezt jobban szeretem, mint a rajzolást, főleg mert a festést a kisebbek is élvezik, még akkor is, ha nem csinálnak semmi konkrétat, de maguk a színek és az ecsethasználat nagyon izgatja őket, és ebből is rengeteget tanulnak. Általában egyébként van egy projekt, amihez kitalálunk valamit, egy pályázat, vagy csak készítünk valakinek egy ajándékot, ezt a gyerekek is jobban élvezik, mert van egy cél, amiért csinálunk valamit, és ez motiválja őket.

H.: Említetted, hogy az alkotás mennyire fejleszti a gyerekek önbizalmát, kreativitását. Tudsz erre példákat mondani, amik akár téged is motiválnak a munka során?

Réka: Mondjuk a Szinti, aki szerintem minden téren nagyon sokat fejlődött, a rajzban is. Őt ismerem már a kezdetektől, rengeteget fejlődött az önkifejezésben. Eleinte nagyon félénk volt a kreatív foglalkozásokon is, pedig akkor is nagyon ügyes volt, csak visszafogott. Most már sokkal bátrabb és kezdeményezőbb. Ezt persze nem lehet különválasztani, mert párhuzamosan fejlődött sok mindenben, és ez többek között a rajzban is megmutatkozott. A Tanodában egyébként szerintem pont az a jó, hogy komplex módon hatnak egymásra a dolgok.  És van egy-két gyerek, akik már nem járnak a Tanodába, például Kriszti, ő nekem nagyon nagy fájdalmam volt, amikor kiemelték a családból és elkerült Pécsről és a Tanodából is, pont amikor tök sokat fejlődött, és nagyon jó helyen volt. Kata is nagyon ügyes volt, mostanában őt se látom… Meg ugye a kicsik, az ovisok, ők is hihetetlenül gyorsan fejlődnek, persze náluk ez életkori sajátosság, hogy egyre ügyesebbek.

H.: Sokszor mondják, hogy a fiúkat mennyire nehéz bevonni a rajzos és kreatív foglalkozásokba. Neked volt ilyen tapasztalatod? Milyen módszerekkel lehet őket bevonzani?

Réka: Néha tényleg azt gondolnánk, hogy a fiúk majd nem fognak részt venni, de mégis, és szerintem ennek ahhoz is van köze, hogy én kvázi „külsősként” megyek oda hozzájuk, nem ismerem őket annyira, mint mondjuk a mentorok a Tanodában. Van egy csomó gyerek, akik például már el vannak könyvelve az iskolában, hogy „nagyon problémás”, kiküldik őket a tanárok, beültetik őket a hátsó padba, satöbbi satöbbi… és én ezeket mind nem tudom. És teljesen másként szólok hozzájuk, úgy, mint a többi gyerekhez, hogy „Gyere, csináld velünk ezt és ezt”, és amikor látom, hogy csinálja, akkor motiválom, hogy „Nagyon jó, folytasd”, és maga ez az elfogulatlanság, ami sokszor bevonzza őket. Sokszor utólag tudom meg, hogy egy-egy gyerek a suliban milyen „szerepben” van, én ezeket a foglalkozások alatt abszolút nem tapasztalom. Ilyen szempontból egyébként előny is, hogy én csak ritkábban megyek.

Szóval tényleg nem nehéz őket bevonni, a festegetésbe sem, a fiúk egyébként nagyon szeretik a ragasztást, különböző dekupázs-technikákat csinálni, ki lehet nekik találni feladatot. Például a Bence tök tehetséges rajzos, és ő csomószor jött is segíteni, amikor dolgoztunk valamilyen projekten.

Általánosságban el tudom mondani, hogy a Tanodába járó gyerekek, fiúk és lányok, szeretnek alkotni, soha nem nagy kihívás motiválni őket.

H.: Van-e esetleg kedvenc projekted, amire szívesen emlékezel vissza?

Réka: Szerintem a legnagyobb szabású, és leglátványosabb projektünk az óriáskirakó volt, amit készítettünk. Ez egy olyan puzzle tulajdonképpen, aminek az egyik oldalán egy kép van, a másik oldalán pedig a gyermekjogok vannak felsorolva. Azt nagyon szeretem, és nem csak azért, mert még ma is meg van, és látható, hanem mert ez egy versenyre készült, amiben mi nagyon bíztunk, hogy megnyerjük, mert akkor elutazhattak volna a gyerekek Spanyolországba, szóval ez egy elég nagy motiváció is volt. Nagyon kevés időnk volt elkészíteni, és a gyerekek nagyon dolgoztak, eszméletlenül sok munkát beleraktak, és szerintem nagyon ügyesek is voltak. Rengeteg jó élmény megmaradt bennem, arról, ahogy az készült, például amikor lelakkoztuk, és porszívóval próbáltuk szárítani, hogy minél előbb tudjuk tovább csinálni.🙂

H.: Vannak-e esetleg terveid a jövőre nézve, amit szívesen megcsinálnál a gyerekekkel?

Réka: Nagyon sok tervem van, de mindenekelőtt most a nagy projektünk az lesz, hogy a támogatónak, akitől az új házat kaptuk, készítünk egy meglepetést. Neki akarunk a gyerekekkel valami ajándékot csinálni, hogy ők is kifejezhessék a hálájukat.🙂

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Élmény Tár Mese Gyár

A Te gyermeked is szereti a meséket? Akkor hallgasd meg a miénket!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tanoda, ahova sok kreatív gyerkőc járt, tele nagyszerű fantáziával. A tanodában egy napon a gyerekek és a mentoraik kitalálták, hogy szeretnének egy közös mesét létrehozni, megírni, rajzfilmet animálni, színdarabot készíteni. A mentoraik nagyon örültek az ötletnek és segítségért fordultak az ország népéhez, hogy a meseírás folyamatát meg tudják szervezni, le tudják bonyolítani, mert sajnos az ország királya nem adott a mentoroknak pénzt erre, hiába kérték.

Segíts, hogy tovább írhassuk a saját mesénket!

Az Élmény Tár Tanodában rendületlenül megjelenik minden héten 20 gyerkőc, akik tanulni, fejlődni szeretnének. Ezért a Tanodában minden délután kreatív műhelyeket rendezünk, amik segítik a gyerekeket az iskolában is, fejlesztik a tanulási képességeiket. Ezek a műhelyek nem csak az együttműködő készséget, a mozgást, az ábrázolást, a kézügyességet fejlesztik, hanem például a koncentrációt is. Szeretnénk, hogy mindenkinek élmény lehessen a tanulás! Szeretnénk a szegénységben élő gyerekeknek is olyan lehetőségeket biztosítani, amelyekkel kreatívan fejleszthetik saját képességeiket!

Most a tanodás gyerekek egy kisebb csoportja egy saját mesét szeretne írni, amin keresztül több képességüket kiteljesíthetik: rajz, írás-olvasás, beszédkészség, szövegértés, foglamazáskészség, memória, zene, vizualitás, képzelőerő, előadókészség és önbizalom, együttműködés.

Decembertől februárig írjuk a saját mesénket, aminek a kivitelezésére egyelőre nincsen fedezetünk, ezért fordulunk hozzátok segítségért!

Íme a meseírási folyamatunk tervezete:

Decemberben elkészítünk egy saját mesét, amit illusztrálunk, kiadunk online mesefüzet formájában.Januárban animált videót (rajzfilmet) is készítünk belőle, majd februárban színdarabot készítünk belőle, amit március elején tavaszköszöntőként előadunk a Pogányi Idősekotthon lakóinak.

2 000 Ft – egy gyermek egyheti mesefoglalkozását fedezi

4 000 Ft – egy gyermek két hétig írhatja a közös mesét

8 000 Ft – egy gyermek egy teljes hónapon keresztül részese lehet a mesealkotás élményének

16 000 Ft – egy gyermek két hónapig tud alkotni és fejlődni a meseírás által

24 000 Ft – egy gyermek három teljes hónapon keresztül részt vehet a közös meseírás teljes folyamatában.

1. szint: Meseírás – 160 000 Ft

2. szint: Animáció készítés – 320 000 Ft

3. szint: Színdarab és előadás – 480 000 Ft

Az árak a meseíró folyamat eszközszükségleteit, utazást, belépők díját és a szakmai vezetők díját tartalmazzák.

A következőképpen szeretnénk köszönetet mondani Nektek a segítségért!
Ha 2 000 forinttal tudsz hozzájárulni törekvéseinkhez, azt egy kis fotó montázzsal köszönjük meg e-mailban, amelyen a mese készítés folyamatát láthatod.
Ha 4 000 forintnyi támogatást tudsz nyújtani a mese létrehozásához, mi a mese egy illusztrált részletéval köszönjük meg Neked, amelyet e-mailben küldünk el.
Ha 8 000 forinttal segíted a mese valósággá válását, akkor felkerül a neved az animáció stáblistájára.
Ha 16 000 forint feletti összeget tudsz hozzátenni kezdeményezünk sikeréhez, azt az elkészült mesefüzet egy, postán küldött példányával mondunk Neked köszönetet.
Ha 24 000 forint feletti összeggel segíted a gyerekek élményeit, akkor meghívunk Téged a mese színi bemutatójára és egy díszpéldányt is kapsz a mesefüzetből, valamint az animációt tartalmazó DVDből.
A támogatás linkje: http://www.adjukossze.hu/kezdemenyezes/Elmeny_Tar_Mese_Gyar
img_3785
Posted in Uncategorized | Leave a comment

MeseMaraton az Élmény Tárért

Maratoni mesélés lesz novemberben a Nappaliban!
A jótékonysági esemény célja nem csupán az, hogy a 17 órán keresztül folyamatosan gyönyörűbbnél gyönyörűbb mesékkel kápráztassunk el Titeket, hanem az is, hogy közelebbről megismerhessetek minket és ha szimpatikusak vagyunk támogathassátok a működésünket.

MESEMARATON PROGRAM

A program egész ideje alatt lehetőségetek lesz lerajzolni kedvenc mesehősötöket, történeteteket. Az elkészül képekből helyben kis kiállítást rögtönzünk.

9.00-10.30 – Reggeli mesék
Önkénteseink olvasnak fel „ébredős” meséket a Mesélő székben. Hozd el a gyermekedet és ezen a vasárnapon a TV helyett mesélünk nekik mi!

10.30-12.00 – Népmesék és MeseQuiz
A Mesélő székben önkénteseink olvasnak fel népmeséket! Nézz be hozzánk ebéd előtt!

11.00 – kor MesQuizen tehetitek próbára a mesés tudásotokat. Családi nevezés!

12.00 – 14.00 – Klasszikus mesék és Saját Mese Írás
Önkénteseink olvasnak fel klasszikus meséket, miközben a Story Cube nevű társasjátékkal kreálunk saját meséket, különböző stílusokban, különböző tárgyak használatával!

14.00 – 15.00 – Gingalló Pécsi Meseműhely
Gingalló Pécsi Meseműhely meseterapeutái mesélnek.

15.00 – 15.30 – Holle anyó
A Bártfa Utcai Általános Iskola 6. osztályosainak, a Mese Parodiák csoport előadása.

15.30 – 17.00 – Tanodás mesék
Barátunk, a Toldi Tanoda készített egy remek kis könyvecskét, amiben a hozzájuk járó gyerekek meséit gyűjtötték össze. A meséket nem is csak írták, hanem illusztrálták is a gyerekek. A mi tanodás gyerekeink, önkénteseink olvassák föl ezeket a remek kis meséket.

16.00 – 18.00 – Alkoss Rékával!
Mesés kreatív alkotásokat készíthettek Szalóki Rékával, tanodánk rajz műhelyének vezetőjével! Ragassz, fess, színezz, miközben hallgatod a meséket!

17.00 – 18.00 – Szabad színpad
Szeretettel várunk kicsiket és nagyokat a Mesélő székbe, hogy elmeséljék kedvenc történetüket!

17.00 – Délutáni MeseQuiz
Tedd próbára a mesetudásodat, nevezz családosan!

18.00 – 20.00 – Esti mesék
Önkénteseink olvasnak fel esti meséket a Mesélő székben. Hozd el a gyermekedet és garantáltan szépeket fog álmodni aznap!

21.00Kövér András, Kövi, slammer meséi

20.00 – 22.00 – Fantasztikus novellák és Story cube
Munkatársaink, vállalkozó szellemű önkénteseink olvasnak fel elgondolkoztató, fantasztikus történeteket a Mesélő székben., miközben a Story kockával megalkothatjátok saját rendkívüli sztorijaitokat.

22.00 – 02.00 – Rémisztő történetek felnőtteknek
Egy kis borzongás a nap végére!

Esemény: https://www.facebook.com/events/1584749008486855/

402401_469074976467257_634330194_n

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Tanoda pályázat sokadszorra – egy fellebbezés körüli gondolatok

#ismétapazarlás
Megfogadtuk, hogy nem fordítunk sok energiát a tanoda pályázaton való kesergésbe, inkább innovatív megoldásokat keresünk a fenntartásunkra. De azért szemmel tartjuk az eseményeket. A minap azonban mégis olyan dolog került leírásra, ami nagyon bántó, sértő és tiszteletlen az elkötelezett, becsületesen dolgozó tanodákra nézve.
Az Abcúg írása szerint Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár szerint a tanoda pályázatoknál a probléma azzal volt, hogy “sokan nem vették komolyan a pályázást, és garanciának véve, hogy már volt sikeres pályázatuk, színvonaltalan pályázatokat adtak le.”
Mi nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy legjobb tudásunk és tapasztalatunk szerint írtuk meg a pályázatot. A legutóbbi pályázati anyagunknál is magasabb színvonalú lett a mostani, minden tanodamegvalósítási tapasztalatunkat belefoglaltuk. Az előző pályázatot támogatásra érdemesnek találták, akkor nem hinném, hogy ez az anyag színvonaltalan lett volna, ha valóban szakértők bírálják el jelen pályázatokat is.

“Mi is rettentő módon fájlaljuk, hogy pont a nagy módszertani tudást birtokló tanodák nem nyertek, ezt a tudást meg kell menteni” – mondta Czibere, majd hozzátette: az államtitkárság egy újabb pályázati kört hirdet kifejezetten azoknak a tanodásoknak, akik pályázatuk szakmailag megkérdőjelezhető elbírálása miatt maradtak ki a támogatók köréből.

Volt ötmilliárd forint, amit az előzetes kommunikáció során a kormány a sikeresen működő, szakmailag elismert tanodák fenntartásának elősegítésére akart pályázaton szétosztani. Miért is nem lehetett akkor ezt az összeget szakmai döntések mentén, nem haveri alapon szétosztani????? Miért van az, hogy ebből az ötmilliárd forintból 100 tanoda kapott támogatást, akik közül 77 még SOHA nem csinált tanodát??? 77! Több, mint a háromnegyed! Mennyi – mennyi pénz folyik el feleslegesen! Ha ezt az ötmilliárd forintot valóban azoknak adták volna, akik szakmailag kiérdemelték azt, akkor nem kellene most még pár milliárddal menteni valahogy a nagy felháborodást kiváltó, egyértelmű felelőtlen és szakmaiatlan pályázati döntést.

Hatalmas pazarlás volt ez a pályázat ismét. Elvesztegetett kilenc, reménykedéssel, várakozással teli hónap, elvesztegetett pályázati pályázati anyagok és a megírásukkal töltött éjszakák és elvesztegetett felfoghatatlanul sok pénz. És most az ígéretek szerint az egész hercehurca kezdődik elölről, csak kevesebb pénzért, talán nem túl kellemes versengést szítva a most összetartó tanodás közösségben.
Nyilván mindenki fáradt, kétségbeesett, feldúlt, elgyötört és szeretné megmenteni régóta működő tanodáját. Mindenkit tovább gyötör a pályázati rendszer azzal, hogy olyan kis apró bosszúságokat gördít például a fellebbezés útjába, hogy a még mindig nem rendesen működő, új elektronikus pályázati rendszerben nem működik a kifogás menüpont. Majd, amikor meg szeretné tudni a pályázó, hogy mégis akkor, hogyan tudja benyújtani a fellebbezését, akkor 15 percig kell telefonálnia még valaki végre szóba áll vele. Ezek persze lehet, hogy csak véletlen bénaságok, amik pont itt jönnek ki, de miért pont az amúgy is erőn felül dolgozó, segítőkön próbálgatják, tesztelgetik az új fejlesztésű pályázati rendszert?  Gondolom ezt sem kevés pénzért fejlesztik, akkor már működhetne profibban… Vagy mi volt a baj az előző pályázati rendszerrel? Nyilván tudjuk rá a választ… Erre megint csak azt tudom mondani, hogy pazarlás.
Itt megtekinthetitek a pályázati fellebbezési anyagainkat:
Itt pedig a benyújtott szakmai koncepciónkat olvashatjátok:
Posted in Uncategorized | Leave a comment

Időutazó kalandozás az Élmény Tárral

Kedves Érdeklődő!

Az Élmény Tár Tanoda mentorai és önkéntesei napközis tábort szerveznek az őszi szünidő ideje alatt.

A Tábor célja, hogy anyagilag megtámogassuk a tanodánk működését!

Ennek a célnak elérése érdekében most olyan családok jelentkezését várjuk a táborba, akik:

  1. szeretnének egy társadalmilag hasznos, jó ügyet támogatni
  2. gyermekeik szívesen kalandoznának a történelmi korokban

A tábor november 2-4. között kerül megrendezésre.

Program

Szerda – Kalandozás az Őskorban

Kreatív kiscsoportos játékok során barlangot építünk, ősemberek bőrébe bújunk, megismerkedünk a vulkánok működésével, természetfilmet forgatunk, sőt még barlangrajzokkal is megörökítjük élményeinket.

Csütörtök – Ókori kalandok

Ezen a napon felfedezzük Pécs belvárosában található középkori emlékeinket egy izgalmas kincskereső kalandjáték során. Kicsit ókori istenekké változunk, készítünk bájitalokat, írunk trubadúr dalokat és egy igazi olimposzi lakomával zárjuk a napot.

Péntek – Időutazás a Középkorba

A hét utolsó napján kalandozunk egy kicsit a Középkori Egyetemnél, megszöktetjük a hercegnőt, fekete sereggé változunk és mindenféle kalandokba keveredünk Mátyás király szolgálatában. Részt veszünk Mátyásék esküvőjén is, ahol biztosan nagyon jól fogunk szórakozni.

A Tábor alatt segítőink lesznek a Tanodás gyerekek közül néhányan, mert fontosnak tartjuk, hogy ők is részt vegyenek egy ilyen élményben és egy kis felelősséget is vállaljanak.

A tábor részvételi díja 15 000 Ft, amely tartalmazza a tábor minden költségét, napi egyszeri meleg étkezést. A bevétel 10 százalékát pedig a tanoda fenntartására fordítjuk majd:)

KALANDOZZATOK VELÜNK AZ ŐSZI SZÜNETBEN, MERT EZZEL MÁS GYERMEKEKNEK IS ÖRÖMET SZEREZHETTEK!

cloud-988864_960_720

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Fuss Neki! – egy kampány vége

A mai nappal véget ér a Fuss Neki! jótékonysági kampányunk, amellyel a szeptemberi terembérletünkre gyűjtöttünk. 

91 000 Ft-ot sikerült összegyűjtenünk, a kitűzött cél 96 000 Ft volt. Ez ugyan nem az egész összeg, de mi így is nagyon örülünk:)

Szeptember 18-án négyen mentünk futni a Szlovéniában megrendezett hegyi versenyre. Mivel a nevezésen lecsúsztunk a félmaratonos jelentkezésről, ezért mind a négyen a 8 kilométeres távon indultunk. Összesen 32 kilométert futottunk le, fejenként 8-at. Lefutott kilométereinket pedig örökbe lehetett fogadni. A tanoda szeptemberi terembérének összegét akartuk így összegyűjteni, mivel állami támogatás és pályázati támogatás híján valahogyan magunknak kell a gyerekek feje fölé tetőt tenni.

A gyűjtés során a következő szintek elérése volt a cél:

8 km –  24 000 Ft – Ez egy hétnyi bérleti díjat jelent szeptember hónapban.

16 km – 48 000 Ft – Ennek az összegnek az elérésével már két hétig nyitva tudjuk tartani a tanoda épületét.

24 km – 72 000 Ft – Ekkora összegnél már három hetet tudunk kifizetni a bérleti díjból.

32 km – 96 000 Ft – Ennél az összegnél pedig mind a négy hetet ki tudjuk fizetni a bérletből.

Ahogyan azt fentebb is láthatjátok, a kitűzött célunkhoz még 5 000 forint hiányzik. Ha esetleg valaki még szeretné ezzel az összeggel kiegészíteni a futásunkat, megteheti azt a következő adatokkal:

Élménylelő Ifjúsági Egyesület
Bóly és Vidéke Takarékszövetkezet
50100112-12103076

 

Nagyon szépen köszönjük a támogatásokat és íme néhány kép, amelyen láthatjátok, hogy hogyan készülnek a köszönőképek!

Posted in Uncategorized | Leave a comment