Segíts eljutni a Balatonra!

Mert nekünk idén is a Balaton a Riviéra! Legalábbis az lesz, ha most segítesz nekünk!

Nem tudjuk még pontosan, hogy hogyan alakul a nyár vége, de nagyon-nagyon szeretnék a gyerekeket elvinni a szokásos táborozásunkra. Minden évben van a 30 gyerekből néhány, aki még soha nem járt a Balatonnál. A többieknek a balatoni táborozás a legjobban várt élmény a nyárban. Most is mindennaposak a kérdések: Lesz tábor?

Ehhez viszont 1 050 000 forintra van szükségünk!

Egy ilyen nehéz időszak után szeretnénk nekik megadni ezt az élményt! Segítsetek, hogy elvihessük őket a szeretett táborozásra!

Ha 3 000 forintot tudsz nekünk adni, akkor egy gyermek egy irányú utazását tudjuk kifizetni.

Ha 6 000 forintot utalsz nekünk, akkor egy gyereknek a vissza útját is ki tudjuk fizetni.

Ha 9 000 forintot tudsz nekünk felajánlani, akkor egy gyermek egyheti szállásköltségét tudjuk belőle kifizetni.

13 000 forintnyi adományból egy gyermeknek tudunk finanszírozni napi háromszori étkezést.

35 000 forint pedig egy gyermek teljes táborozását fedezi, fagyival együtt.

Támogatásodat itt tudod nekünk elutalni:

Emberség Erejével Alapítvány
Takarékbank
50800111-15327765

PayPalon keresztül pedig ITT tudsz minket támogatni!

Itt láthatod a mini adománygyűjtő programokat, amikkel magánemberek hívják fel a figyelmet ügyünkre. Ha szimpatikus valamelyik, jelöld meg az utalásodban!

Réka és a “buszút-futás”
Posted in Uncategorized | Leave a comment

Digitális oktatás?

Ebben a bejegyzésben megpróbáljuk röviden felvázolni tapasztalatainkat a digitális oktatással kapcsolatban. Szeretném leszögezni, hogy ez személyes tapasztalat, nem pedig egy reprezentatív kutatás eredménye. Országos szinten nem igazán látunk még rá a folyamatokra.

Sok helyről halljuk, látjuk viszont azt kommunikálni, hogy a digitális oktatásra való átállás tökéletesen megtörtént, mindenkinek szuperül sikerült és nagy a boldogság. A velünk legszorosabb kapcsolatban lévő családok tapasztalatai nem ezt mutatják. Az elmúlt héten 25 családhoz kellett eszközöket és internetkapcsolatot kiszállítanunk, ahhoz, hogy a családokban lévő gyerekek bekapcsolódhassanak az oktatásba, el lehessen érni őket. Általános probléma volt a családoknál, hogy ha volt is internet, általában csak a családfő telefonja állt rendelkezésre, hogy a szülők és gyerekek megnézhessék az aktuális tananyagot. A következő problémákat tapasztaltuk tehát.

  1. Eszköz és internethiány – a családok elérésének nehézkessége

    Nagyon gyakori, hogy az egyik nap még élő telefonszám, másnap már nem kapcsolható, nincs hozzárendelve készülékhez. Így a telefonos elérhetőség is korlátozott. Felszereltük a családokat eszközökkel és internettel, ahol szükség volt rá. Fontos volt, hogy olyan eszközök legyenek, ahol tudunk kamerás kapcsolatot létesíteni a gyerekekkel. Másnapra érezhetően javult az online elérése a gyerekeknek, de nem volt tökéletes…

  2. Felhasználói ismeretek hiánya

Eszközök, amiket eddig az iskolában tilos volt használni, most az elsődleges tanulási eszközzé kellett, hogy előlépjenek. Gyökeresen újra kellene gondolnunk az informatika oktatást (is), a mostani jelenségek erre mindennél világosabban rámutatnak. És nem csak azt a tantárgyat, hanem általánosságban azt, hogy miként kapcsolhatjuk be a digitális eszközök használatát hatékonyan, valósan és gyakorlati szinten a NATba. Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy azok a gyerekek, akik nem rendelkeznek állandó eszközökkel nagyon nehezen tudják funkcionálisan használni azokat. Gyakran jönnek naponta új facebook jelölések ugyanattól a gyerektől, mert elfelejti, feltörik, nem tudja, hogyan is volt a profilja. /Jegyzem meg nagyon fontos volna a közoktatásban az internetes biztonságról is érthető módon tanítani./ Vagy az upsz átállítottam valamit, ezt hogy kell bekapcsolni?, véletlenül kiléptem, miért ír nagybetűt?, kiteszlek, letiltalak, stb. helyzetek szinte minden órában előjönnek.

Nehéz úgy videó chatelni, hogy teszemazt tizen laknak 30 négyzetméteren és nincs egy nyugalmas pontja a lakásnak, ahova az iskolás elvonulhat.

Azt hiszem, hogy ebben a helyzetben maximálisan támogatónak kell lennünk egymással. Senki nem várhatja el a másiktól (se miniszter az intézményvezetőktől, se intézményvezető a tanártól, se tanár a diáktól, családtól), hogy egy ilyen merőben váratlan, szokatlan és borzasztóan terhelt, stresszes krízishelyzetben egyik pillanatról a másikra alkalmazkodjunk. Rengeteg támogatás, párbeszéd, tervezés, felkészülés az, amire szükség van, mindezt az időnyomás terhe alatt. És mindezek előtt türelem és megértés. Fontos megérteni, hogy ez sehol nem megy egyik pillanatról a másikra. Mivel nem vagyunk egyformák, van aki könnyebben bírkózik meg a helyzettel, mások pedig vért izzadnak, de mindenkinek nehéz. És attól, hogy úgy csinálunk, mintha sehol nem okozna nehézséget erre az új tanrendre átállni még lesznek problémák.

Ha nem is beszélünk ezekről a problémákról, ha mindig a szőnyeg alá söpörjük azokat, hogy úgy tűnjön, mi mindenre tökéletesen tudjuk a megoldást, akkor ezzel csak elmélyülnek az amúgy is meglévő, megoldatlan társadalmi problémák, úgy, hogy semmi esély nem marad azok megoldására. Ez pedig nem csak szociális, hanem gazdasági probléma is lesz. Nem kicsi. Most még tehetünk ellene.

Gond van, mondjuk már ki! Meg kell oldani, fogjunk már össze!

Posted in Uncategorized | Leave a comment

A közösség fájó hiány, avagy ezt nagyon nehéz homeoffice-ban csinálni

Csendben voltunk az elmúlt egy hétben…

Múlt hét elején úgy döntöttünk, hogy mi is bezárunk. Addig reménykedtünk abban, hogy talán kis csoportokban tudunk majd foglalkozni a gyerekeinkkel és felkészíteni, felszerelni őket a digitális oktatásra. De bennünk és nőtt a feszültség és nem akartunk esetleg mi vírushordozók és továbbadók lenni. Nem magunkat féltettük, hanem a gyerekek családjait meg persze a vírus terjedését sem akartuk erősíteni.

Azóta folyamatosan azon dolgozunk, hogy online tudjuk tartani a kapcsolatot a gyerekeinkkel.

Eszközöket vittünk ki oda, ahonnan jelezték, hogy nincs semmijük. örültünk, mert eleinte úgy tűnt – a családok elmondása alapján – , hogy sokkal több eszköz van, mint gondoltuk. Voltak kétségeink, de próbáltunk optimisták lenni. Bokrétás Ildinek kollegánknak hála elindult egy egyeztetés egy internet szolgáltatóval, akik mobil netekkel tudják majd segíteni a gyerekeket. Erre azért volt szükség, mert tudtuk, hogy a legtöbb család nem pontosan tudja, érti, hogy mit is jelent neten lenni. Sokan mobil netet használnak, ami nyilván el fog fogyni, nem értik, hogy hogyan igényelhetnek ingyen netet vagy feltöltő kártyával nem tudnak sokáig boldogulni.

Második lépésként összeállítottunk egy több lépcsős tanulótárs rendszert arra, hogy a gyerekeknek mindennap legyen egy állandó segítője, aki videóchaten támogatja őt a tanulásban. A gyerekek tanáraik megkértük, hogy vegyenek be a facebook csoportokba, ahol a diákjaikkal kommunikálnak. Minden gyerek mellé rendeltünk egy tanuló társat a mentorok és az önkéntesek közül vegyesen. Minden facebook csoporthoz beosztottunk egy-egy mentort, aki folyamatosan figyeli benne a megjelenő tananyagokat, összegyűjti és továbbítja majd a tanulótárs felé. Gyerekeknek és szülőknek is csináltunk messenger csoportokat és megmutattuk, hogy hogyan tudunk abban kommunikálni. Az elektromos naplót is letöltöttük azoknak a gyerekeknek, akiknek volt/van telefonjuk.

Csütörtökön jött az első jelzés, hogy elfogyott a frissen vásárolt feltöltőkártyás mobilnet és a szolgáltató azt mondja nem ad nekik ingyen netet. Aztán sorra dőlt be a rendszerünk. A szokásos jelenség. Egy szám, amin az adott családot tegnap még el lehetett érni mára már ki van kapcsolva a forgalomból. Leckéket nem küldenek vissza, sokakat el sem lehet érni, nem értik, hogy mi a feladat, lemerülnek, nem tudják, hogy hogyan kell fényképezni, hova kéne elküldeni, stb. Annyi megszámlálhatatlan problémát, nehézséget vet fel ez a felállás, hogy csak kapkodjuk a fejünket azóta is.

De a legrosszabb, a legelszomorítóbb a közösség hiánya. Most megpróbáljuk sorra venni mi is történik most velünk, nálunk.

  1. A közösség hiánya

Kerek egy hétbe telt, mire egyáltalán definiálni tudtuk magunkat ebben a helyzetben.

Szinte egyik napról a másikra kellett bezárnunk. Egyik pillanatról a másikra jött a digitális oktatás, amihez mindenkinek szupergyorsan kellett volna alkalmazkodni és az, hogy elveszítettük létezésünk lényegi részét. A közösséget.

Mi, az Élmény Tárban, a gyerekek, a mentorok, az önkéntesek, a szülők egy nagyon szoros közösséget alkotunk. Erre ez a mostani helyzet mindennél jobban rávilágított. Szinte egy család vagyunk, ahol nagyon-nagyon fontos a fizikai együttlét, kontaktus.

Ahogy jött a „digitális oktatás” fejünket kapkodva próbáltuk felvenni a tempót, mert azt gondoltuk, hogy elsődleges feladatunk az, hogy a gyerekeket online tudjuk segíteni, hogy ne maradjanak le a tananyagban azokhoz képest, akiknek megoldott a digitális hozzáférésük és a szüleik tudják őket segíteni a tanulásban. Egy hét kétségbeesett munka után rájöttünk, hogy ez lehetetlen lesz. Most az elején legalábbis biztosan. Rájöttünk, hogy nem fogunk tudni tanárok lenni, mert nem ez a feladatunk.

A mi feladatunk az, hogy annak a lehetőségét teremtsük meg, hogy a közösségi élményt tudjuk pótolni a mentoráltjainknak, egy olyan helyzetben, amikor nem találkozhatunk személyesen.

Nagyon szomorúvá tesz minket, hogy nem találkozhatunk a gyerekekkel, nem lehetünk minden nap együtt, mint békeidőben. Rossz arra gondolni, hogy mennyire nincs mit csinálniuk, milyen elveszettek otthon a négy fal között.

Folyt.köv.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Nyári önkéntes segédmentor program

Segédmentor pozícióba keresünk olyan egyetemi hallgatókat, akik kiegészítenék tanulmányaikat gyakorlati tapasztalattal és szívesen vennének részt egy civil szervezet munkájában! 

Az Élmény Tár csapatával évek óta foglalkozunk a gyárvárosi  hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozásával és készségfejlesztésével alternatív pedagógiai és közösségi módszereken keresztül (kalandpedagógia, projektpedagógia, társasjátékpedagógia, szabadidő pedagógia, szövegértésfejlesztés, szociális kompetenciafejlesztés, főként az együttműködési készség fejlesztésére fókuszálva).

Ha szeretnél megismerkedni a munkánkkal és egy fiatalos, innovatív csapat tagjaként valódi, gyakorlati tapasztalatot szerezni, jelentkezz segéd mentornak!

Mit kérünk?

  • Vegyél részt a két hétvégés felkészítő képzésünkön szeptemberben!
  • Vállald a minimum heti 5 óra (egy délután) munkavégzést az Élmény Tárban!
  • Légy pontos és megbízható, hiszen a gyerekek számítanak Rád!
  • Vegyél részt a kétheti segédmentor találkozón!
  • Minimum féléves elköteleződést várunk (vizsgaidőszak idején is)!
  • Légy motivált, nyitott az új dolgokra!
  • Ne félj megosztani velünk az ötleteidet, elképzeléseidet, és azt sem, ha szerinted jobban is lehetne csinálni valamit, hiszen így fejlődünk csapatként is! 🙂

Mit adunk?

  • Gyakorlatorientált képzés a társasjáték-, kaland-, szabadidőpedagógia, emberi jogi nevelés, valamint hátrányos helyzetű gyerekek mentorálásának elsajátítására
  • Használható, gyakorlati tudás, amit később bárhol tudsz hasznosítani!
  • Mentorálás, szakmai tanácsok, rendszeres konzultáció a munkavégzéssel kapcsolatban
  • Referencia, önkéntes szerződés, szakmai ajánlások
  • Fejlődési lehetőség, tapasztalatszerzés
  • Egy jó csapat, igazi közösség! 🙂

Ha felkeltettük az érdeklődésed, küldd el nekünk április 25-ig az önéletrajzodat és egy rövid motivációs levelet az elmenytartanoda@gmail.com címre, mi pedig értesítünk majd a felkészítő képzés részleteiről! 🙂

A felkészítő képzés időpontja: május 8.-9. (péntek délután és szombat egész nap). Fontos, hogy a képzés valamennyi napján részt tudj venni, ugyanis ennek során választjuk ki az öt leendő segédmentorunkat! 🙂 

Csak akkor add le a jelentkezésed, ha biztos vagy benne, hogy mind a négy alkalommal meg tudsz majd jelenni!

Ha szeretnél megismerkedni a tevékenységünkkel, látogasd meg ezt az aloldalt, vagy keress meg minket a Facebookon!

Posted in Uncategorized | Leave a comment

AlkoTárs 2.0 – egy izgalmas kísérlet vége

2019-ben folytattuk a három évvel korábban elkezdett, AlkoTárs névre hallgató kampányunkat. Ennek a lényege, hogy az Élmény Tárba járó gyerekek rajzait profi és amatőr művészek újraértelmezik, tovább gondolják, átdolgozzák vagy csak ihletként használják. Az újraértelmezéshez 44 alkotó csatlakozott és készített csodásabbnál csodásabb műveket.

Az év végén aztán fordulatot vett a kampány. Megpróbálkoztunk fennállásunk első komolyabb művészeti árverésével. Rengeteg munka, sok hiba és tanulság volt benne, de nagyszerű segítőink, partnereink voltak a folyamatban, ami végül nagyon jól sikerült! Az addig meglévő alkotókon kívül becsatlakoztak neves pécsi művészek is, akiknek a munkáira szintén lehetett licitálni az aukción.

Szeretnénk Nektek megmutatni, hogy a 2019 év végén összegyűjtött pénzt mire is fordítjuk ebben az évben. Mivel mi alulról szerveződő, független kezdeményezés vagyunk, igyekszünk több lábon állni és a működési költségeinket tervezett módon előteremteni. Ez a kampány most ezt célozta és ennyire lesz elég:

A pénz bevételen kívül a szokásos karácsonyi ünnepségünkön hatalmas élelem csomagokkal és ruha adományokkal is meg tudtuk lepni a családokat. Az ünnepséget pedig a globális felmelegedésnek “hála” az udvarban rendezhettük meg. Volt főzés, turkáló, ajándékozás és a gyerekek előadták saját kis produkcióikat is. Nagyszerű délután volt!

Nagyon nagyon köszönjük mindenkinek, aki támogatott minket ebben az időszakban:

  • Örmény Kisebbségi Önkormányzat
  • Pécsi Orosz Központ
  • Adina Imanbayeva és kölföldi barátai
  • Major Kert
  • Diákok a gyerekekért óra hallgatói
  • BNI Pécs
  • Network Wizard Kft.
  • W5Labs munkatársai
  • DMS One
  • Zsdrál Design
  • minden felajánló művész és galéria
  • Mathias Corvinus Collegium
  • PTE hallgatói
  • Cedar Knoll zenekar
  • Slam Poetry Pécs
  • Rolling Basket kosárcsapat
  • Berta Anikó és Áshild Fossum Eriksen
  • Doboz Mozgásközpont
  • Pogányi Idősek Otthona
  • Partisan Cafenak külön is nagy-nagy köszönet, hogy végigtolták velünk ezt a rendezvényt

Idén pedig jön az AlkoTárs 3.0!

Posted in Uncategorized | Leave a comment

AlkoTárs 2.0 – jótékonysági aukció és vásár

Az AlkoTárs aukciót 2019. december 14-én, 18 órakor rendezzük meg a P’artisan Cafeban. Az aukción kalapács alá kerülő tételeket ITT tekinteheted meg.

Itt találhatjátok a végleges listát a kikiáltási árakról. Némi eltérés van a korábban jelzett árakhoz képest. Ezért elnézést kérünk, kezdők vagyunk még ezen a terepen 🙂

Az Élmény Tárban azért dolgozunk, hogy a mélyszegénységben élő gyerekek kibontakoztathassák a tehetségüket és egyenlő esélyeket kapjanak az iskolában. Ezt tehetséggondozáson, készség- és képességfejlesztésen, valamint szabadidős tevékenységek biztosításán keresztül érjük el.

Alulról építkező szervezetként nincsen állandó pénzügyi biztonság mögöttünk, de a segítő tevékenységünk fenntartásához stabilitásra van szükségünk. Munkabérek, járulékok, rezsi, programköltségek, utazások, foglakozások költégei. Ezek mind-mind olyan kiadások, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy biztonsággal és hatékonyan tudjuk segíteni a gyerekeket, családokat.

Idén karácsonykor az AlkoTárs 2.0 adománygyűjtő kampány a fenntartásunkat, munkánkat támogatja majd.

Vegyél részt az AlkoTárs jótékonysági aukción vagy figyeld oldalainkat a támogatói termékekért!

Egyéb termékek: füzetek, vászonszatyrok és jegyzettömbök, valamint a fix áras AlkoTárs produkciók (hamarosan)!

És, hogy miért AlkoTárs?

Mert az Élmény Tár béli gyerekek alkottak csodás képeket, amelyeket amatőr és profi művészek gondoltak tovább, öltöztettek új köntösbe. Többek között ezeket a műveket fogjuk most segítségül hívni támogatásunkra!

Ha nem tudsz részt venni az aukción vagy kisebb összeggel szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor azt itt tudod megtenni:

Élménylelő Ifjúsági Egyesület
Dél-Takarék
50100112-12103076

A közlemény rovatban kérjük, hogy tüntesd fel:

  • adomány AlkoTárs
  • az e-mail címedet, hogy meg tudjuk köszönni Neked a támogatást, fel tudjuk venni Veled a kapcsolatot!

ALKOTÓI ÖNÉLETRAJZOK

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Anglia, avagy egy szorgos foglalkozás vége és Marci meglátogatása

Van nekünk egy kedves volt és leendő munkatársunk, Marci. Marci majdnem két éve kiköltözött Bristolba és azóta hiányolják a gyerekek is meg mi, kolegái is. Meg – mint kiderült – ő is minket.

Nagyon hiányzott neki az Élmény Tár, a gyerekek és az, amit itt szoktunk csinálni a gyerekekkel. Ezért év elején kitalálta, hogy szeretne skype-on, játékos angol foglalkozásokat tartani a gyerekeknek. Skype-oltunk hát előtte mi is, összedugtuk a fejünket, hogy mi lehetne ennek a legjobb formája. Arra jutottunk, hogy olyan gyerekek vegyenek részt ebben a projektben, akik tényleg motiváltak, akiket tényleg érdekel. Marci azt mondta, hogy szeretné valahogy megjutalmazni azokat, akik szorgosan részt vesznek a foglalkozásokon, szeretné őket meghívni magához Angliába.

Így aztán kis házi pályázatot hirdettünk, amin valamilyen kreatív, informatív, Angliáról szóló pályamunkával lehetett indulni. Azt is kértük a gyerekektől, hogy próbálják megjeleníteni valahogy, hogy miért szeretnének részt venni a programban. Végül négyen éltek a lehetőséggel. A négy munkából sajnos az egyiket nem igazán lehetett értékelni, főleg a többihez képest. Három gyerkőc ugyanis nagyon sokat dolgozott a plakátján és rengeteg energiát tett bele. A negyedik gyerkőc viszont összecsapta. Nem éreztük volna a többeikkel szemben fernek, ha ugyanúgy értékeljük.

A foglalkozások aztán hetente egyszer, egész tanéven és nyáron át zajlottak. Aztán eljött a nagy pillanat, amikor elmondtuk a gyerekeknek a meglepi jutalmat. Elkerekedett a szemük. Gondoltak mindenfélét, de pont ezt azért nem. Két hét múlva utaznak! Sajnos csak két gyereket engedtek el a szülei 😦

A többiek viszont ugrásra készen várják a kalandot és mi nagyon izgulunk, hogy hogy fog nekik tetszeni az utazás és, hogy bírjuk-e majd szuflával 😀

Ha szeretnéd támogatni utazásunkat itt teheted meg:

Élménylelő Ifjúsági Egyesület
50100112-12103076
A közleménybe kérlek tüntesd fel: Anglia

Nagyon köszönjük a figyelmet és jelentkezünk majd még a folytatással 😉

Posted in Uncategorized | Leave a comment