Őszi szünet jelzőlámpákkal 3. rész

Közelekedési témájú projektnapunk záró beszémolója.

3. nap – a nagy KRESZ finálé

A tegnapi nap végén már nem jutott idő a nap közös megbeszélésére, értékelésére, ezért ezúttal nagy csoportban összeültünk, majd kisebb csapatokra is szétváltunk és átbeszéltük az előző napot.

Amíg a csapatok és mentoraik a megbeszéléssel voltak elfoglalva, a köszis diákok előkészítették a KRESZ parkot. Ezt a tanodától nem messze lévő sportpályán állították fel, azokkal a kellékekkel, amiket előző nap elkészítettek a gyerekekkel.

Ismét a forgószínpad technikát alkalmaztuk három állomással. Az első állomáson magában a KRESZ parkban kellett különböző szituációkban boldogulniuk a csapattagoknak, alkalmazva a közlekedési táblák megismerése során szerzett tudásukat. Ida a mentoroktól és Hanga, önkéntes koordinátortól kaptak egy kis segítséget. Orvosnak, újságírónak, autószerelőnek és rendőrnek öltözve, őket is fel lehetett használni a szituációk megoldásában. Volt itt koccanás, baleset, sőt még autós üldözés is. Fontos része ez a tanulási folyamatnak és nem csak azért, mert itt a megszerzett tudás tudatosítható és mérhető, hanem azért is, mert így az együttműködő készség fejlesztésén túl a kommunikációs készségeket és problémamegoldó készséget is tudjuk javítani. A második állomáson egy biciklis és gyalogos KRESZ tesztet kellett kitöltenie a gyerekeknek, ahol főként a józan észre és gyerekek mindennapjai során megszerzett tapasztalatikra alapoztunk. Marci és Tomi, köszis segítőink remekül vezették ezt az állomást türelmesen, segítőkészen motiválták, ösztönözték a gyerekeket. A harmadik helyen a közlekedés legmodernebb formájával ismerkedhettek meg a lurkók, az űrutazás volt a téma. Három, különböző nehézségű szövegből kellett a gyerekeknek összeállítaniuk egy kvízt, méghozzá a mentorok számára.

Az ebédet ezúttal Erzsi, Imi anyukája és nagylánya, Csibi készítették. Nagyon készültek rá. Választott ételük a csirkepaprikás volt, amit még egy kis, korábban eltett lecsóval is megbolondítottak. Kicsit elszámoltuk magunkat és a végén a mentorok hősiesen tarhonyát és tésztát tudtak már csak enni. Szerencsére gyönyörű, meleg november elsejei idő volt, így kint tudtunk ebédelni.  Erzsiék, hirtelen ötlettől vezérelve, gyorsan csodás fánkokat is készítettek, csoki mázzal és pille cukorral a tetején – csupa olyan hozzávalóból, amit ott találtunk a tanodában.

Ebéd után a gyerekek levezették a kvízt a mentoroknak. Egy ilyen fordított helyzetben a mentorok mindig kihasználják a helyzetet és kicsit rosszalkodnak, bemutatva a gyerekeknek azt, hogy milyen a másik oldal, milyen az, amikor ők nem tudnak valamit végigmondani. Nevetés, sóhajtozás, hangos ricsaj, ciccegések, jóvanénakkornemmondomok hallatszódtak kis az ifitérből, ahol a program folyt.

A nap lezárásaként minden gyerkőcnek az irodában egyénileg kellett jelentkeznie KRESZ vizsgára. A folyóson várakoztak, amíg szólították őket. Két köszis segítőnk felírómappákkal várta őket. Be kellett mutatkozniuk, elmondani a születési dátumukat és azt, hogy KRESZ vizsgára jelentkeznek. Ha ez megvolt a „vizsgáztatók” átnyújtották nekik a kitöltendő tesztet és a vizsga terembe irányították őket, amit az irodából nyíló tanuló szobában rendeztünk be.  Ezeken a teszteken olyan feladatok szerepeltek, amelyek az elmúlt napok ismeretanyagát tartalmazták és a gyerekek kreatív feladatmegoldó készségét aktivizálták, tehát nem lexikális tudást kértünk rajtuk számon, de azt tudatosítani, mérni akartuk, hogy milyen tudást szereztek meg a projektnapok során. A srácok ügyesen átmentek a vizsgán, ezért ünnepélyes jogosítvány osztásra került sor a program zárásaként.

Advertisements
Posted in Uncategorized | Leave a comment

Őszi szünet jelzőlámpákkal 2. rész

Tegnap írtunk arról, hogy hogyan telt a 2017-es év őszi szöneti napközis tábor a tanodában. Most íme a folytatás!

2. nap – Közlekedéstörténet

Délelőtt tízkor már mindenki ott volt időben, sőt, néhányan már akkor ott várakoztak a tanoda előtt, mire mi odaértünk. A második napon egy kis időutazással vetettük bele magunkat a mókába. A napot egy közös megbeszéléssel indítottuk, majd három csapat szerveződött, a három mentorcsaládból, amikbe színészek és önkéntesek is csatalakoztak. Minden csapat kapott egy-egy mentor kapcsolattartónak és bele is csaptunk a lecsóba. Az első küldetés az volt, hogy minden csapat dolgozza fel valamilyen formában az általa kapott történelmi kor közlekedési szokásait. Az egyik csapat színdarabot készített, a másik plakátot, a harmadik pedig térképet rajzolt.

A második közös próbatétel az volt, hogy egy-egy kissé jobban leszűkített történelmi korban, században (Vadnyugat – 1700-1800-as évek, a Nagy földrajzi felfedezések kora, Kolombusz Kristófként és napjainkban) kellett körbe utazni a Földet. Segédeszközként mind a két feladatnál tabletekkel, térképekkel, laptopokkal szerelkeztek fel a csapatok és közösen gyűjtöttek információkat, amiket aztán valamilyen formában prezentáltak.

A csapatok minden feladat után visszavonultak és az őket segítő önkéntesekkel közösen pontot adtak a többi csapat produkcióira. Ilyenkor a fókusz mindig az, hogy reálisan, objektíven pontozzák a teljesítményeket.

Arra a megállapításra jutottunk, hogy egy fontos szervezőelvet hagytunk figyelmen kívül és a délelőttbe túl sok asztal körüli, beszélős, benti teendőt szerveztünk, ezért a két feladat közé és az ebéd elé is gyorsan betettünk egy kis kinti energizáló, mozgós játékot.

Ezen a napon Szinti, Vivi, Bálint és Edinus anyukája, Edina volt segítségünkre az ebédkészítésnél. Vele már korábban megbeszéltük, hogy a paprikás krumplit fog készíteni. Nagyon örültünk és köszönjük Edinának ezt a segítséget, remek ételt kaptak a gyerekek. Mindig nagyon örülünk, amikor a szülők is szervesen bekapcsolódnak egy-egy programba.

Délután kétkezi szorgoskodás kezdődött. Itt már kreatív feladatok várták a gyerekeket. A három csapat forgószínpadban a következő területeket készítették elő a másnapi nagy közlekedési fináléhoz: az egyik helyszínen közlekedési táblákat és jelzőlámpákat készítettek, a másikon a másnap felépítésre kerülő KRESZ Parkunk tervrajzát készítették el, a harmadik állomáson pedig autók készültek kartonból. A napnak ettől a részétől kezdve közösségi iskolai szolgálatos diákjaink (a köszisek) voltak a program vezetői, ők készítették elő és vezették le az állomásokat, amiket előzetesen az ő ötleteik alapján, közösen dolgoztunk ki velük.  A tervrajzkészítésnél, Kata, különösen leleményesen oldotta meg a feladatot a gyerekekkel, olyan módon, hogy az egyéni és a csoportos tervezés is helyet kapott.

Folyt. köv.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Őszi szünet jelzőlámpákkal 1. rész

Mit tehet három tanodás mentor, egy önkéntes koordinátor és 10 közösségi szolgálatos diák, ha nem akarnak otthon unatkozni az őszi szünetben?  Hát szerveznek egy szuper tanulási projektet!

Minden iskolai szünetben – a télit kivéve – imádjuk kihasználni az időnket és az iskolai kötöttségektől mentes szabadságunkat, hogy különleges világokba repítsük a gyerekeket, különleges tanulási területekre kalauzoljuk lurkóinkat. Jártunk már a történelmi korokban, ellátogattunk már a török hódoltság alatt lévő Magyarországra, körbejártuk a világot és húsvéti szokásokat kerestünk, most pedig a közlekedés témáját jártuk körbe. Az ötlet a KÖSZ programunkban résztvevő gimnazista diákoktól származott. Közös tervezés és előkészítés előzte meg a három egész napos foglalkozást.  Tematikánkat ismét az időrendben építettük fel. Legközelebb ebben kísérletezünk egy kicsit és a hagyományos, lineáris történetmesélést egy kicsit igyekszünk majd megtörni.

  1. nap – A túra

Nem indultak zökkenőmentesen ezek a projektnapok sem. Aznap reggel elsőnek Zsófi érkezett meg a tanodába, utána nem sokkal megérkeztek különleges vendégeink is. Fábián Gábor és csapat,  színészek, színésznők azért látogattak el hozzánk, hogy élményeket gyűjtsenek következő, éppen készülő előadásukra, amelyet a Motiváció Műhely szemléltető társasjátékából, a Mentortársasból készítenek. Aztán érkeztek a mentorok és az önkéntesek. Megjött Robi is, aki az aznapi első foglalkozást vezette, a térképészetet. Már csak a gyerekek hiányoztak.

A szünetek mindig nagyon megzavarják a gyerekek időérzékét, így aztán hiába vártuk őket már 10 órakor a tanodában, nem érkezett meg senki. Nem estünk kétségbe, volt már ilyen. Nekiálltunk hát telefonálni és beosztani, hogy ki kiért megy el. Idővel ugyan nagyon megcsúsztunk, de sikerült mindenkit összeszedni. Kicsit átkereteztük a napot.

Ez a nap a legegyszerűbb, legősibb közlekedési módszerről szólt, a gyaloglásról. Ezért egy kis térkép ismereti foglalkozással indult… azaz indult volna. Így viszont belecsaptunk a közepébe. Már régi bevett módszer, hogy a túrákra úgy indulunk el, hogy a gyerekekből különböző részlegeket alkotunk, amikhez különböző felelősség területek kapcsolódnak. Ezeknek megfelelően most volt: étel-, biztonság-, tisztaság felelősök, valamint túravezetők és túravezető helyettesek. Pörögtek az események: a kajásokkal elmentünk bevásárolni, és amikor visszaértünk szorgos kezekkel nekiestünk a szendvicskészítésnek a csapattal. Közben a túravezető csapat a térképpel ismerkedett meg és megtervezték az útvonalakat is. A biztonság és a tisztaság csapat pedig megbeszélték a feladataikat és összegyűjtötték a feladat végrehajtásához szükséges eszközöket: elsősegély láda, szemetes zsák, stb. Kissé kaotikusnak tűnt ez a délelőtt, átszervezésekkel, újratervezésekkel, és később vissza is jelezte az egyik mentortársunk, hogy rossz volt, hogy nem álltunk meg egy pillanatra, mentünk be az irodába és beszéltük át gyorsan, hogy mi fog történni, hogyan változik a program. Végül sikerült elindulni. Autókkal vittük fel a csapatokat, több vendéggel összefogva.

A túra a TV torony alatt parkolóból indult. Itt először Zsolti mentor tájékozatta a csapatokat a várható légköri viszonyokról, majd a közösen meghatározott útvonal felé vették az irányt. A túra kétharmada közös úton telt, aztán háromfelé vált a társaság. Minden mentor család külön utat fedezett fel az erdőben. Közben a felelősök végezték a dolgukat. Egy-két túravezető a helyettese támogatására szorult, de alapvetően nagyon igyekeztek.  A biztonságiak figyeltek a balesetek megelőzésére, a tisztaságisok pedig az erdő tisztaságára, ha valaki megette a szendvicsét már mentek és gyűjtötték is be a szemetet.

A túra után a csapatok busszal visszatértek a tanodába és minden csapat elvonult a mentoraival megbeszélni s értékelni a nap eseményeit. Manna pontokat is javasoltak és adtak egymásnak és a saját maguknak is.

Habár nehézkesen indult be ez a nap, összességében nagyon remekül sikerült ez a nap, a gyerekek felelősségteljesek és figyelmesek voltak a túra során, büszkék voltunk rájuk.

Folyt. köv.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

A sport – élmény, az önkéntesség – élmény, a kettő együtt – Élmény Tár Tanoda!

Olyan önkénteseket keresünk az Élmény Tár Tanodába, akik szívesen részt vennének a heti rendszerességgel megtartott (szerda, 17:00 – 19:00) sport délutánon, melynek részeként kéthetente fociedzést tartunk a Tanoda kisiskolás fiúiból álló csapatunknak! Focicsapatunk állandó résztvevője a baranyai tanodák között évente megrendezésre kerülő Tanoda Kupának is!

Mi az az Élmény Tár Tanoda?

Tanodánkat azzal a céllal hoztuk létre, hogy esélyt teremtsünk a tanulásban a hátrányból induló gyerekeknek is. Tanodánkba nagy részben mélyszegénységben élő családok gyermekei járnak, vannak azonban olyan gyerekek is, akik családjának nincsenek mindennapi megélhetési gondjaik, viszont a gyerekek kötődnek hozzánk mentoraink és a jó közösségi élmény miatt. Célunk, hogy minél több sikerélményhez jutassuk a hozzánk járó gyerekeket az iskolán belül és kívül egyaránt, amelyektől nőhet az önbizalmuk, önbecsülésük. A legtöbb gyerek családjának nincs pénze arra, hogy drága szakkörökre, külön órákra járassák a gyerekeiket, ezért igyekszünk ezeket a szükségleteket kielégíteni. A szabadidős programlehetőségek is nagyon ritkák a legtöbb család körében, így ritkán tudnak kimozdulni abból a környezetből, amelyben minden napjukat töltik. Ezért célunk az is, hogy a gyereket minél több külsős, szabadidős élményben is részesítsük, amelyeken keresztül tágíthatják világképüket.

Legalapvetőbb elvünk, hogy a gyerekeket egyenlő felekként kezeljük és megismertetjük őket a demokratikus értékekkel. Arra ösztönözzük őket, hogy vállaljanak felelősséget saját tetteikért és saját erőből megszerzett értékek fontosságára is felhívjuk a figyelmet.

További információ Rólunk:

Amennyiben szívesen segítenél nekünk a focicsapatunk edzésein, vagy egyéb szabadidős programjainkon (kirándulás, biciklitúra, futás, stb.), esetleg szívesen szerveznél/tartanál a gyerekeknek sporttal kapcsolatos programokat, bátran keress meg minket az alábbi e-mail címen: elmenyartanoda@gmail.com !

Posted in Uncategorized | Leave a comment

„Az önkéntes munka fontos része a társadalmi felelősségvállalásnak” Bemutatkoznak az Élmény Tár szuperhősei – 10.rész

„Mindenki Bea nénije”, civil nevén Mézes Beáta lassan egy éve erősíti az önkéntesek csapatát. Végtelenül hálásak vagyunk a rengeteg időért, energiáért, amit a Tanodának szentel! Rá bármikor lehet számítani, a gyerekre ugyanis mindig talál időt… mint mondja: „arra van időnk, amit fontosnak tartunk” – így is van! 🙂

15025565_1296759697032110_3078692898850487429_o

Hanga: Hogyan kerültél kapcsolatba a Tanodával? Mi volt az első benyomásod?

Bea: Nagyon tisztelem azoknak a munkáját, akik nehéz sorsú embereknek segítenek. Különösen érzékenyen érint, amikor gyerekeket látok kilátástalan helyzetben és már régóta kerestem az alkalmat, hogy valamilyen módon bekapcsolódjak egy olyan projektbe, ahol támogathatok egy ilyen szervezetet. Már évek óta figyelem az Igazgyöngy Alapítvány munkáját és kapcsolatban vagyok Ritók L. Nórával, de sajnos a távolság miatt csak adományokkal tudtam hozzájárulni a tevékenységükhöz. Tavaly a Mesemaratonon ismerkedtem meg a Tanodával, Zsófival, Mesivel és Veled, innen pedig már egyszerű volt megtalálni a helyem köztetek.  Természetes és nyitott közeget találtam, ahol az első percben otthon éreztem magam.

H.: Korábban is önkénteskedtél már valahol?

Bea: Néhány évig Németországban éltem, ott a mindennapok része az önkénteskedés. Itthon „főállású” önkéntes a 2015-ös Europa Cantaton voltam, ahol a nyelvismeretem miatt az információs sátorban élvezhettem végig ezt a csodálatos rendezvényt.  Ami számomra különbség a külföldi és az itthoni tapasztalataim között, hogy itthon az önkéntesek túlnyomó többsége fiatal, míg pl.Németországban minden korosztály egyforma arányban képviselteti magát.

H.: „Civilként” mi a foglalkozásod? Mennyire kapcsolódik a tanodai munkádhoz, van olyan tapasztalatod, amit tudsz használni?

Bea: Kutató állatorvos vagyok egy biotechnológiai cégnél, úgyhogy első látásra ennek nem sok köze van a kisiskolások tanításához. Munkám révén azonban számos országban megfordultam, különböző kultúrákat ismertem meg és azt hiszem, ennek mindenképp van jelentősége a kommunikációm és az empátiás készségem fejlődésében. Emellett hobbim a pszichológia, az önismeret különböző fejlesztő technikái és igyekszem ezeket is alkalmazni, amikor egyik másik gyereknek erre van szüksége.

H.: Dolgozol, gondoskodsz a családodról, főzöl, mosol, takarítasz… J Miért érzed fontosnak, hogy mindemelett időt szakíts az önkénteskedésre is?

Bea: Gyerekkoromban egy kis faluban laktunk és az osztálytársaim között is akadt számos hátrányos helyzetű, roma gyerek. Amikor elsőáldozók lettünk a nővéremmel, édesanyám, aki állatorvos feleségként öt gyereket nevelt fel úgy, hogy nem volt automata mosógép, egy cigánytelepi kislánynak is készített fehér ruhácskát, fátylat. Megmosdatta, és Annuska velünk jöhetett a templomba. Sosem felejtem el a kislány csillogó szemeit, a mosolyát. Ez az emlék meghatározó a számomra.

Közhely, hogy arra van időnk, amit fontosnak tartunk. Sokan vitatják ezt, de én maximálisan egyetértek.  Nekem rengeteg sport, olvasás, barátok, kirándulás is belefér. Fanatikus opera és koncertlátogató vagyok.  Valahogy mégis mindenre van időm, és ami a legjobb, hogy mindegyik feltölt, energiát, lendületet ad.  Az önkéntes munka fontos része a társadalmi felelősségvállalásnak így természetes része kellene, hogy legyen mindannyiunk életének. Ma ez még sajnos nem általános, de talán a fiatalabb generációk már egy ilyen szemléletben nőnek fel, és felnőttként is folytatni fogják ezt a tevékenységüket.

H.: Mit tartasz a legjobb, mit a legnehezebb dolognak az önkénteskedésben?

Bea: Nehéz egyetlen dolgot kiemelni, ami a legjobb, legyen kettő: Az egyik, hogy megismerkedtem egy csomó lelkes, áldozatkész fiatallal, akik hitet adnak, hogy az emberség nem veszett ki a világból. A másik az a sok csillogó szem és hálás mosoly, amit a gyerekektől kapok.

Legnehezebb? Ilyen nem jut eszembe.

 

H.: Mi az, ami megfogott a Tanodában, ami miatt úgy érezted „maradnod kell”?

Bea: Jó, hogy van egy átlátható struktúrája, menetrendje, tudok tervezni, hogy a saját programomba, hogyan illesszem bele a tanodás elfoglaltságokat. Ami konkrétan megfogott, az a barátságos fogadtatás a mentorok és a többi önkéntes részéről. Megtisztelő érzés egy ilyen csapathoz tartozni.

H.: Van olyan emléked/élményed a Tanodából, amire szívesen gondolsz vissza?

Bea: Minden alkalommal élményekkel térek haza. Tényleg hihetetlen öröm az a sok visszajelzés, amit a gyerek részéről kapok. Még a legzsiványabb kópé is hálás és odaadó, amint egy kis figyelmet kap és ez végtelenül megható. Mégis, ami talán a legkülönlegesebb volt, az a húsvéti projekt hét, ahol sikerült a gyerekekkel egy ad hoc passiójátékot előadni.  Nem is hittem volna, hogy milyen könnyen belevonhatók voltak ebbe a félig játékos előadásba. Még azok is szerepet kértek a végén, akik eleinte hevesen tiltakoztak. Nem vagyok drámapedagógus, de azon a délelőttön megérintett, hogy micsoda élmény lehet annak lenni.

H.: És olyan, amire kevésbé…?

Bea: Szépítés nélkül mondhatom, hogy semmi igazán rossz élményem nem volt. Volt ugyan, hogy nehezebben volt rávehető egyik másik nagyfiú a tanulásra, vannak kisebb-nagyobb konfliktusok a gyerekek között, de végül minden történet pozitívan zárul. Ehhez persze kell a mentorok szakértő problémakezelése. Én ezekből is tanulok, és néha még itthon is tudom alkalmazni, hisz van egy kamasz fiam… Egyébként egyszer ő is elkísért, amikor a falat festettük és nagyon megtetszett neki a Tanodai hangulat. Azt mondta: „Most már értem miért szeretsz ide járni.” Szerintem nem utoljára járt ott.

H.: Mivel szeretsz a leginkább foglalkozni a Tanodában? Inkább a tanulásban segítesz, vagy a műhelyek tartásában segítesz?

Bea: Csütörtök délutánonként a tanulásban, hétfőn pedig a zenei műhelyben segítek, hetenkénti váltásban. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. A tanulás konkrét eredménye, ha sikerül a feladatmegoldás, hiba nélkül megy a vers. A zenei műhely viszont a közös éneklés, zenélés örömét tanítja meg a gyerekeknek.

H.: Van olyan korosztály, akikkel könnyebben megtalálod a közös hangot?

Bea: Nincs ilyenfajta különbség.  Talán inkább az én pillanatnyi lelkiállapotom a meghatározó, hogy kivel tudok közös hullámhosszra kerülni. Tetszik egyébként, hogy a tanulásban nincs szigorú kötöttség, hogy ki-kivel tanul. Valahogy érezzük, hogy melyik nap kivel tudunk együtt dolgozni. Sokszor a gyerekek választanak és kérnek meg, hogy gyakoroljak velük. Számomra ez az igazi siker.

H.: Ha tehetnéd, min változtatnál a Tanodában (ha változtatnál…). Szerinted hiányzik még valami, vagy így jó, ahogy van?

Bea: Olyan sokrétű a tevékenység, hogy én még nem igazán látom át. De már mióta itt vagyok, azóta is rengeteg újítás, fejlesztés történt, folyamatosan napirenden van, hogy hogyan lehetne jobbítani és hatékonyabbá tenni a munkát.

H.: Mit tartasz a Tanoda legfontosabb küldetésének?

Bea: Mindenekfelett a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatása, szocializációs és tanulási hátrányainak csökkentése, amit szerintem nagyszerűen végez. Emellett azonban majdnem ugyanolyan fontos, hogy az önkéntesek foglalkoztatásával belevon ebbe a munkába bennünket is, akik a társadalom szerencsésebb rétegéhez tartozunk.

H.: Végül: kiknek ajánlanád a tanodai önkéntességet?

Bea: Amiket elmondtam, abból egyértelműen következik, hogy mindenkinek. Kicsiknek, nagyoknak, fiataloknak, öregeknek, férfiaknak és nőknek. Ha csak egy-két órára is félre tudná mindenki tenni a mindennapi tevékenységet és időt szakítana azokra, akik náluk gyengébbek, elesettebbek, akkor máris sokkal jobb és boldogabb hely lenne ez a világ.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Nekünk idén is a Balaton volt a Riviéra

A közösség erejének hála idén 30 gyerkőcöt juttattunk el a Balatonhoz és szórakoztattuk ott őket egy héten át. Idén Mesi ötlete alapján egy Pán Péter kerettörténetbe ágyaztuk a tábort.

Első nap egyből meg is alakultak a csapatok. Voltak Sellők, Indiánok, Tündérek és Elveszett fiúk. Már jó szokásainkhoz híven megbeszéltük a tábori szabályokat, azt, hogy ki mit vár a tábortól és mi az, amitől fél. A délutánt strandolással töltöttük, és mivel szerencsés idő volt a héten, majdnem minden nap ezzel töltöttük a délutánt. Este pedig meséltünk és beszélgettünk.

Második napra egy állomásos, pontszerzős játékot rittyentettünk a gyerekeknek, ahol a kézügyességüket, a reflexieket és az egymással való törődést is fejleszthették. Táboraink állandó része a postaláda készítés és a titkos barát játék. A titkos barátban mindenki húz egy nevet, akinek aztán egész héten át kedveskedik, figyel rá, kedvére tesz. A titkos barátok aztán utolsó nap, ünnepélyes keretek között felfedik kilétüket. Harmadik nap is állomásokon szerezhettek pontokat a csapatok. Ezúttal élménypedagógián alapuló feladatokat kellett megoldani, ami főként a csapatmunkát fejlesztette és az együttműködést erősítette. Volt itt életmentés, kard harcosa és sellő kúszás is.

A negyedik nap – ahogyan ez lenni szokott – a tábor legnehezebb napja volt. Egy kis kincskereséssel kezdtük képzeletbeli szigetünkön. A csapatok azt a feladatot kapták, hogy különböző színű labdákat keressenek meg plusz pontokért. De valahogy semmi nem sikerült igazán. A gyerekeknek semmi nem tetszett, veszekedtek, duzzogtak, nem voltak se velünk, se egymással kedvesek. Ezért aztán rendeztünk egy nagy beszélgetést velük. Azt próbáltuk kideríteni, hogy mi a baj, miért nem érzik jól magukat. Kis csoportokban beszélgettünk velük és rávezetéssel próbáltuk megtudni tőlük, hogy mi a baj: “Képzeld el, hogy most indulunk a táborba! Újra eljönnél? Mit csinálnál másképpen?” A beszélgetés jól sikerült, hasznosnak bizonyult és másnap már egy kicsit fellélegezve, könnyedebben vetettük bele magunkat a napba. Ez a nap lett a tábor fénypontja. Elvonatoztunk Balatonfűzfőre, ahol megrohamoztuk a bobpályát és egy fergeteges bobozást éltünk át.

Utolsó napra az eredményhirdetések maradtak és az ajándéközön.

Nagyon köszönjük, hogy idén is lehetővé tettétek Nekünk ezt a szuper élményt 🙂

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Nekünk idén is a …

Igen, ha tudod, hogy végződik a címben elkezdett mondat akkor már találkoztál a kezdeményezésünkkel és ezen keresztül valószínűleg segítettél is már hozzá egy kisgyermeket a balatoni táborozásához. Ha még nem ismered az akciónkat, akkor elárulom, a mondat így végződik:

_DSC0033

Az idei évben is az a tervünk, hogy elvisszük a hozzánk járó gyereket a Balatonhoz táborozni. Ez egy olyan lehetőség számukra, amelyet a családjaik sajnos nem tudnak biztosítani nekik. Mivel mi is szűkös költségvetésből működünk, közösségi finanszírozást indítottunk, így Te is segíthetsz a gyerekeknek, hogy jól érezhessék magukat a Balcsin:)

Itt tudsz felajánlást tenni!

Egy gyerkőc egy heti táborozása 25 000 forintból oldható meg.

Hogy jobban megismerhesd a kezdeményezést, mesélünk egy kicsit a múltjáról, az elmúlt négy év táborairól.

2013-ban lettünk ifjúsági klubból tanoda. Azon a nyáron Sikondán bontogattuk a szárnyainkat a nyári táborozás területén. Nem volt könnyű, de élveztük az új terepet, az új kihívásokat. Akkor még sok gyerkőcöt nem engedtek el a szüleik, mert féltették más gyerekektől. Az egy hét tábor alatt alig aludtunk, rengeteget értékeltünk, megbeszéltünk, sokat aggódtunk és rengeteget tanultunk. Tanultunk magunkról, a csapatról, a gyerekekről.

Találatok a(z) élménytár kifejezésre1

Következő évben már egy évnyi tanodai munka után el mertünk merészkedni a vízpartra. Szerettük volna megmutatni a gyerekeknek a Balatont, mert legtöbbjük nem volt még a magyar tenger közelében. Akkor pályázati támogatásból vittük őket a nagy tóhoz, ami annyira magával ragadta őket, hogy alig értünk haza már azt kérdezgették, hogy mikor megyünk legközelebb. Az élményen kívül nekünk hatalmas eredmény volt, hogy mennyire mások voltak most a gyerekek és mennyire mások voltunk mi is. Mennyi mindent tanultunk és formálódtunk, közelebb kerültünk egymáshoz egy év alatt. A gyerekekkel és munkatársainkkal egyaránt.

Erről akkor itt írtunk egy hosszabb sorozatot!

Erről a táborról a gyerekekkel közösen készítettünk videót, amit itt tudsz megnézni!

A 2014-es év tábori sikere után 2015-ben már az adjukossze.hu oldalon gyűjtöttünk, hogy elvihessük a gyerekeket ismét a Balatonra. Ez volt az első közösségi finanszírozású kampányunk, az első Nekünk a Balato a Riviéra! És tényleg az. Nemcsak volt, hanem mind a mai napig az. 2015-ben is Balatonfenyvesre mentünk. Habár előző évben úgy éltük meg, hogy nem volt túl jó az idő, kiderült, hogy ehhez az évhez képest az maga volt a Paradicsom. Nagyon rossz időt fogtunk ki és így nagyon nehéz volt lefoglalni a gyerkőcöket is, de persze hősies munkatársaim kitettek magukért.

Erről szintén készítettünk egy kis videót!

2016-ban ismét összeadtátok nekünk a táborozást, azaz Nektek köszönhetően jutottak el a gyerekek a Balatonra. Mivel előző évben nagyon rossz volt az idő, ebben az évben szerettünk volna valami kiruccanást is szervezni a gyerekeknek, hogy ne csak Fenyvest lássák, hanem kicsit többet is megismerhessenek a Balaton partból. A Ti segítségetek mellett a Balatoni Hajózási Zrt. is megtámogatott minket egy kis kedvezménnyel és így Fonyódról át tudtunk hajókázni Badacsonyba, hogy meghódíthassuk a hegyet.

 

Ezt a tábori videót pedig itt találod:)

Találatok a(z) élménytár kifejezésre

Posted in Uncategorized | Leave a comment