„Itt a közösség is nagyon támogató” bemutatkoznak az Élmény Tár szuperhősei – 4.rész

Füvesi Luca is február óta önkénteskedik nálunk, védjegye az isteni muffin, minden alkalomra hoz egy dobozzal… A gyerekek nem véletlenül szeretik, szinte azonnal megtalálta velük a közös hangot, és mindig benne van a játékban, éppúgy mint a tanulásban. Köszönjük a rengeteg segítséget!

FuvesiLuca

Hanga: Mióta önkénteskedsz a Tanodában?

Luca: Idén februárban kezdtem el, amikor meg lett hirdetve az önkéntes bevezető program, amikor két alkalommal megismerkedhettünk a Tanoda életével, mióta van, kik járnak ide, mi lenne a mi feladatunk.

H.: Mi motivált arra, hogy a Tanodában önkénteskedj? A szabadidő hasznos eltöltésén túl, látsz-e benne szakmai fejlődési lehetőséget, fontos-e számodra, hogy legyen?

Luca: Én szakmai fejlődést is láttam benne, meg nagyon szeretem a gyerekeket is, és már többször gondoltam rá, hogy valahova elmennék önkénteskedni. Így magamat is kipróbálhatom, nem csak szakmailag, hanem egyébként is.

H.: Úgy érzed, hogy hasznos kiegészítés az egyetemi tanulmányaidhoz?

Luca: Szerintem igen, pszichológia szakon tanulok, sok gyakorlati dolgot látok itt…

H.: Szóval vannak olyan terveid, hogy a jövőben is gyerekekkel foglalkoznál?

Luca: Igen, erősen gondolkodom rajta, hogy gyerekpszichológusnak tanuljak tovább.

H.: Hogy érzed, megtaláltad a helyedet a tanodában, sikerült beilleszkedni?

Luca: Én úgy érzem, hogy sikerült megtalálni a helyem. Mostanában sajnos a vizsgaidőszak miatt kevesebbet tudtam járni, mert az utolsó héten is ZH-kat írtunk, most pedig hátom hete folyamatosan vizsgázunk, de a nyáron is szeretnék járni, amikor az időm engedi. Jól érzem magam itt…

H.: Mit gondolsz a Tanoda működéséről? Mi az, ami szerinted a legjobb benne, mit változtatnál rajta?

Luca: Szerintem lehetőségeihez képest nagyon jól működik. Nekem nagyon tetszik, amit képvisel, ahogy a gyerekekkel foglalkozunk. Majdnem minden délután tudnak jönni, a házi feladatban segítünk nekik, tanulunk velük, fejlesztjük őket… de persze van játék is, hogy kicsit kikapcsolódjanak…

H.: A gyerekekkel hogy jössz ki? Sikerült megtalálni a közös hangot?

Luca: Én úgy érzem, hogy jól meg tudom találni a közös hangot a gyerekekkel, nem csak itt, hanem a magánéletemben is.

H.: Van-e olyan, a Tanodával kapcsolatos, élményed, amire szívesen emlékszel vissza, motivál a munkában?

Luca: Sok pozitív élményem volt, a Farsang például nagyon tetszett, nagyon aranyosak voltak a gyerekek, ahogy beöltöztek, mindennek örültek, megpróbáltak minden feladatban maximálisan részt venni… De nekem már az is hatalmas élmény, amikor megkapom, hogy az egyik gyerekkel üljek le tanulni, vagy ezt és ezt a feladatot meg kell csinálni, és akár péntek délután is rá lehet őket venni, hogy csináljuk meg őket közösen.

H.: Mit gondolsz magáról az önkénteskedésről?

Luca: Én például amúgy is segítőkésznek érzem magam minden helyzetben, nagyon szeretek is segíteni másokon, és ezért „hálát” sem várok el… ez az önzetlen hozzáállás szerintem nagyon fontos, nem árt gyakorolni…

H.: Kiknek ajánlanád, hogy próbálják ki magukat a Tanodában önkéntesként?

Luca: Szerintem csak annyi kell hozzá, hogy akarja ezt csinálni, mert aki úgy érzi, hogy el akar jönni egy ilyen Tanodába, és foglalkozni szeretne a gyerekkel, az lehet hogy kisebb-nagyobb buktatókkal, vagy eleinte nehézségekkel (nyilván vannak nehezebb napok, könnyebb napok) de sikerülni fog neki. Itt a közösség is nagyon támogató, a mentorok részéről is maximális támogatást kapunk, úgyhogy én bárkinek ajánlanám!

Posted in Uncategorized | Leave a comment

„Kezdem érezni, hogy befogadnak a gyerekek” bemutatkoznak az Élmény Tár szuperhősei – 3.rész

Füsti-Molnár Enikő február önkénteskedik nálunk, de máris nagyon megszerettük, hatalmas lelkesedéssel és odaadással vesz részt a Tanoda életében! Reméljük, még sokáig dolgozhatunk vele együtt! A biciklitúrát is végigtekerte a gyerekekkel, amiért szintén hatalmas köszönet jár neki!🙂

füstimolnárenikő

Hanga: Mióta önkénteskedsz a Tanodában?

Enikő: Február óta, mióta véget ért a vizsgaidőszak…

H: Honnan hallottál a Tanodáról?

Enikő: Úgy hallottam a Tanodáról, hogy még tanév elején bejöttél az egyetemre, és tartottál egy előadást róla. Már akkor feliratkoztam, és pár hónap múlva jött is egy email, hogy lehetne jönni, és akkor eljöttem.

H: Miért szerettél volna jönni, mit láttál a Tanodában? Hogy itt hasznosan töltheted el a szabadidődet, vagy inkább szakmai fejlődést láttál benne?

Enikő: Is-is, bevallom őszintén, mert nekünk mondták, hogy pszichológus hallgatóként érdemes kipróbálnunk az önkénteskedést, mert fejleszt szociális képességeket, és szélesíti az ember látókörét. Én nagyon keresgéltem a lehetőségeket, de nem igazán találtam olyat, ami közel állt volna hozzám… Pont időben jöttél, ez nagyon megtetszett. Szóval ezért,  meg én tényleg szeretem ezeket az önkéntes dolgokat, régebben is csináltam már .. Gyerekekkel nem foglalkoztam még, ezért kíváncsi voltam, hogy ez milyen lehet.

H: Hogy érzed, most megtaláltad a helyed?

Enikő: Igen, nekem tetszik! Sajnos nem tudok olyan sűrűn jönni, mint ahogy szeretnék, mert furán van az órarendem, de azért élvezem,. és szeretném is folytatni!

H: Hogy néz ki egy nap általában a Tanodában? Mi az, amit leginkább szeretsz csinálni… vagy nem szeretsz?

Enikő: Hát megjövök, amikor megjövök – ez elég változó, hogy mikor érek ide – és megpróbálok becsatlakozni abba, ami éppen folyik, vagy tanulok a gyerekekkel. Szeretem, ha sikerül megtalálni a közös hangot, mert néha persze nem, amikor sikerül olyan gyerekhez odaülnöm, aki nem nagyon akar velem semmit se csinálni… Akkor nehezebb, de amúgy, ha sikerül, akkor azt nagyon élvezem, mert olyan érzés, mintha tényleg haladnánk… (nevet)

A játékokat is nagyon szeretem, általában a társasjáték műhelybe szoktam becsatlakozni, bár elég béna vagyok, nagyon lassan fogom fel, a gyerekek általában simán megvernek, meg néha kicsit át is vernek a szabályokat illetően (nevet), de élvezem.

H: Miért érzed fontosnak az önkénteskedést? Akár nem csak itt a tanodában, hanem  úgy általában…

Enikő: Szerintem, ha valakinek megvan a lehetősége, hogy segítsen olyanoknak, akiknek szüksége van rá, akkor vétek ezt a lehetőséget hagyni elveszni, akár időben, képességben. Igazából, nem hogy nem kerül semmibe, még fel is tölti az embert, ad egy pluszt, jó érzést…. Nekem is megéri – aki önkénteskedik – meg tényleg, ez egy hasznosítható tudás és energia, amit ilyenkor az ember „beleöl”.

H: Vannak olyan gondolataid, hogy azt amit itt tanulsz, vagy tapasztalsz, azt majd a jövőben hasznosítsd, esetleg ilyen terülten dolgoznál, vagy tanulnál tovább?

Enikő: Vannak, én pszichológiát tanulok, és eleve érdekel a fejlődéslélektan, tehát hogy a gyerekek hogyan  „működnek”, úgyhogy ebből a szempontból ez biztos, hogy nagyon jó tapasztalat is! Meg jó ezt a területet így, ebből a szemszögből, megismerni, mert én szeretnék – legalábbis gondolkodom azon – hogy valamilyen szociális területen, gyermekvédelemben, vagy hasonló területen helyezkednék el.

H: Van valami jó élményed a Tanodából, amire szívesen gondolsz vissza?

Enikő: Igazából… nem tudom, egész sok… (nevet). Amikor azt kezdtem érezni, hogy befogadnak a gyerekek, már tudják a nevemet, vagy kifejezetten hozzám jönnek oda valamivel… ez még ritka, mert nem vagyok itt olyan régóta, de azok a pillanatok, amikor nyitnak felém, na azok a jó érzések…

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Élmény Tár Tábor 2016 – tele élményekkel:)

Fúros Anita, mentor írása az idei táborról! Fogadjátok szeretettel!

Kedves támogatók és mindenki, aki figyelemmel kíséri a munkánkat és a tanoda életét! 

Itt egy „kis” beszámoló a táborról és arról ahogy én láttam ezt a pár napot.

Eljött az augusztus és vele a tábor is. A gyerekek már nagyon várták, hogy újra lássák a „nagy Balatont”. Mi is izgatottak voltunk, mert nagyon jó programokkal készültünk számukra. Persze azért is izgultunk, hogy jó idő legyen és sokat tudjunk strandolni. Szerencsére ez minden nap sikerült is és jó színünk is lett😀

IMG_0375

IMG_0379Az első nap közösen megalkottuk a tábor szabályait, mint pl.: nem beszélünk csúnyán, nem verekszünk, vízbe nem megyünk mentor nélkül és még sorolhatnám🙂

Ezt követően csapatokba osztottuk a gyerekeket, mert minden napra volt nekik közös feladat, vetélkedő. Volt társasverseny, vízi vetélkedő, sorverseny. Utána következett a strandolás, amit mindenki nagyon élvezett, úsztunk, dobáltuk egymást és még kézen is álltunk a víz alatt.

A második nap már volt szobaszemle, szintén pontokért, ahol mi, nagyon szigorú mentorok ellenőriztük a szobák tisztaságát. A gyerekek nagyon komolyan vették a feladatot és minden reggel szépen ki is takarítottak.

Számomra ez a nap volt a legmeghatóbb.

Hogy miért is?

Az egyik kisfiú (Zolika), aki azén mentor családomban van ezzel a mondattal lepett meg:

„Te a barátom vagy és a mentorom is”.

Ha eddig valaki kételkedett abban, hogy jó ez, amit csinálunk, vagy feltette magának a kérdést, hogy megéri­-e, akkor szerintem ezzel a mondattal mindent megválaszoltam. Számomra nem is kell nagyobb elismerés, mert úgy gondolom, hogy a foglalkozás elérte a célját.

IMG_0404

A harmadik nap kirándultunk a Badacsonyban, ahová hajóval mentünk át, ami szintén nagy élmény volt, hiszen valaki még sosem hajózott, sőt még vonatozni sem vonatozott, szóval sok álom teljesült ismét.🙂

SDC13278

Igazából minden nap jól telt és soha nem unatkoztunk. Voltak vicces jelenetek, voltak kevésbé viccesek is🙂

A táborban mindig az a jó, hogy egy mélyebb bizalmi kapcsolatot tudunk kialakítani a gyerekekkel. Úgy gondolom, hogy látszik a munkánk eredménye, mi a „nagy felnőttek” is egyre jobban látunk és oldunk meg helyzeteket.

Nem is szaporítom a szót tovább, inkább így a végén csak annyit szeretnék mondani, hogy

KÖSZÖNJÜK!

SDC13341

 

 

Posted in Uncategorized | Leave a comment

„Itt a gyerekek mindent megköszönnek” bemutatkoznak az Élmény Tár szuperhősei – 2. rész

Tárnoky Kata nyár óta önkénteskedik nálunk, azóta rég betelelt az IKSZ-es naplója, összejött a kötelező 50 óra, Kata azonban továbbra is, sőt, egyre nagyobb lelkesedéssel vesz részt a Tanoda munkájában. A gyerekek életében is meghatározó szereplő lett, ha belép a Tanodába, máris rajta csimpaszkodnak, játékot, közös tanulást, újabb kalandot „követelnek”. Kata gyorsan leteszi a táskáját, és már kötelességtudóan veszi is elő a társast, indulhat a nap… Kata a Kistestvér – Nagytestvér projektbe is bekapcsolódott, Atosz párja. Nagyon köszönjük neki a rengeteg segítséget, odaadást, kreatív energiát!

TarnokyKata

Hanga: Mióta önkénteskedsz a Tanodában?

Kata: A Tanodában nyár óta, de az előtte levő télen már voltam kint a Széchenyi téren is egy gyerekfoglalkozáson, amit az Adventi Vásár ideje alatt csináltunk.

H.: Önkénteskedtél előtte már más helyeken is?

Kata: Egyszer voltam Pécsbányán a közösségi házban kézműves foglalkozást tartani egy projekt keretein belül.

H.: Honnan hallottál a Tanodáról?

Kata: Körző Kálmánné tanárnőtől, ő a közösségi szolgálat koordináló tanár az iskolában [Kodály Zoltán Gimnázium], és ő hirdette a lehetőséget.

H.: És miért döntöttél úgy, hogy belevágsz, és nálunk fogsz önkénteskedni?

Kata: Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, és szerettem volna kipróbálni magam ilyen keretek között is.

H.: Mik a tapasztalataid, bejött?

Kata: Igen, mindenképp! Először óvodába akartam menni, de ott nagyon fura volt, a gyerekek elvártak dolgokat; itt viszont teljesen más, örülnek, ha látnak, ha foglalkozol velük.  Teljesen más érzés – sokkal jobb…

H.: Miben más a Tanoda, mint egy átlagos napközi, vagy óvoda?

Kata: Itt hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoztok/foglalkozunk, akik sokkal hálásabbak, mint az „átlagos” gyerekek. Meg itt mást is megismerek, mert egy óvodába, ha bemegyek, ott kicsi gyerekek vannak, akik többségében hisztisek (nem tudom miért, de tényleg ezt láttam…) olyan dolgokat várnak el, amiket én nem biztos, hogy meg tudok adni, és nem is mindig köszönik meg… itt a gyerekek mindent megköszönnek. Ráadásul itt sokkal érdekesebb programok vannak, amik engem is jobban érdekelnek.

H.: Mi motivál leginkább az önkénteskedésben, az hogy hasznosan töltöd el a szabadidődet, vagy inkább szakmai fejlődést látsz benne?

Kata: Is. Az, hogy hasznosan eltöltöm a szabadidőmet, hogy nekem is nagyon sokat segít, hogy ilyen helyen vagyok, feltölt energiával, meg minden… és lehet, hogy segíteni fog abban is, sőt biztos, ha mondjuk szakmát akarok választani, akkor már lesz valamilyen szintű tapasztalatom.

H.: Van ilyen terved, hogy esetleg ebben az irányban tanulnál tovább, vagy választanál szakmát?

Kata: Igen, amióta itt vagyok. (nevet)

H.: Szóval tulajdonképpen itt fogalmazódott meg benned?

Kata: Igen… Előtte azt se tudtam, hogy mi az az önkéntes, vagy mentor, soha nem találkoztam még ilyen dolgokkal… na, azért az X faktorban igen… (nevet). Szóval igen, mindenképp szeretnék gyerekekkel foglalkozni, olyanokkal akik tényleg rászorulnak a segítségre, szegények, vagy hátrányos helyzetűek… nem olyanokkal, akiknek alapból minden megadatott, akkor nem érzeném, hogy számít a munkám, a jelenlétem…

H.: Milyennek látod a Tanoda működését? Mi az, ami jó, mi az, amin szerinted még lehetne változtatni, csiszolni rajta?

Kata: Nekem csak pozitív benyomásaim vannak: szervezett, vannak felnőttek, akik lelkiismeretesen csinálják, a gyerekek problémáit is jól kezelik, ha például rosszak, azt is meg tudják velük normálisan beszélni, szóval itt tényleg nem úgy van, hogy az egyik gyerek a végletekig hülyíti a másikat, hanem van egy határ, amit ők is ismernek. Nagyon jó, hogy ez ilyen világosan meg van határozva. Olyat konkrétan nem tudok mondani, amiben fejlődnie kéne, mert folyamatosan fejlődik, folyamatosan új dolgok vannak/lesznek.

H.: Hogy látod ebben az önkéntesek szerepét? Te, mint önkéntes, mit tudsz hozzátenni?

Kata: Hát én nagyon remélem, hogy sok mindent hozzátettem (nevet)… Most ugye van három mentor, és ők persze nem tudnak minden gyerekre külön-külön odafigyelni, mert sok gyerek van, és egyszerre ők sem tudnak 8 helyen lenni. Remélem, hogy ebben tudunk segíteni, szóval a tanulásnál például a mi segítségünkkel egy gyerekre több figyelem juthat.

H.: Hogy néz ki egy napod a Tanodában?

Kata: Megjövök, megvárom, amíg megérkeznek a gyerekek, vagy átmegyünk értük a suliba, ezt a részt nagyon szeretem… Utána tanulunk, abban segítek, aztán játék, társas, vagy külön egy gyerekkel beszélgetünk valamiről, így is több mindent megtudok róluk, de játék közben is akár.

H.: Vannak olyan nagyon jó élményeid, esetleg rosszak,  amiket szívesen elmesélnél?

Kata: Nagyon rossz élményem nincs, még az Imis esetet is úgy fogtam fel [az egyik idősebb gyerek többször beszélt csúnyán az önkéntesekkel], hogy örülök, hogy jól tudtam kezelni, és büszke voltam magamra. Nagyon örültem annak, amikor Bence hármast kapott kémiából, miután együtt tanultunk a dolgozatra. Azóta sajnos nem nagyon találkozom vele, vagy ha igen, tanulásra akkor sem lehet rávenni…  Nagyon jó élmény volt az is, amikor a gyerekek megjegyezték a nevemet, meg néha, amikor megyek a suliba, és összefutunk az utcán, mindig köszönnek, és látom az arcukon, hogy örülnek, hogy látnak, és ez nagyon jó…

H.: Miért tartod fontosnak az önkénteskedést?

Kata: Azért, mert borzalmasan a pénz világában élünk, és így talán az emberek is rájönnek, hogy nem minden a pénz… Nagyon sok tapasztalatot, és jó élményt is lehet vele szerezni, és tökmindegy hol önkénteskedünk, szerintem nagyon sok embert lehet megismerni közben, és akkor barátságok szövődnek, vagy akár több is… és ez így jó.

 

Posted in Uncategorized | Leave a comment

„Ha kihagyok egy napot, érzem a hiányát!” bemutatkoznak az Élmény Tár szuperhősei – 1. rész

Csapláros Niki ősz óta önkénteskedik a Tanodában, az egyik legkitartóbb, leglelkesebb önkéntesünk, minden héten nálunk van, csak a vizsgaidőszakban tűnik el (egy icipicit), de ez igazán megbocsátható… Niki a Kistestvér-Nagytestvér projektben is részt vesz, Szinti párja. Imádja a gyerekeket, és ők is őt, amint belép a Tanodába, rajta csimpaszkodik az összes óvodás, kezükben kifestőkkel, kirakós játékkal, hatalmas mosollyal az arcukon. „Nikiii, játszunk!” – és Niki már benne is van nyakig a buliban…. Köszönjük neki a rengeteg szép élményt!

csaplárosniki

Hanga: Mióta önkénteskedsz a Tanodában?

Niki: Ha jól emlékszem, akkor múlt év ősz óta, szeptember vagy október lehetett, amikor lehetett már jönni, azóta…

H: Honnan hallottál a Tanodáról?

Niki: Az egyetemen tanulok szocmunka szakon, és Mesivel {a Tanoda egyik mentora} van egy közös kurzusunk. A szünetben beszélgettünk róla, hogy ő itt dolgozik már régóta, én meg mondtam, hogy otthon, ahol lakom, a Caritas nyári táborában szoktam önkénteskedni. Mondta, hogy ha van kedvem, jöjjek el megnézni, aztán elmentem a Csinosba az önkéntes toborzóra is, és akkor végül is ott véglegesedett, hogy jövök.

H: És hogy érzed, jó döntés volt?

Niki: Abszolút! Egyfajta lelki felüdülést ad ez az egész, tényleg feltöltődöm, amikor idejövök, és általában csak akkor hagyom ki, ha tényleg olyan dolog van, ami halaszthatatlan, mert nekem ez a plusz, amit itt kapok a Tanodában a gyerekektől meg a mentoroktól,  az nekem kell, mert anélkül nem lennék teljes, úgy érzem. Volt, hogy baromi rossz napom volt, semmi se jött össze, aztán eljöttem délután a Tanodába, és mire hazaértem kitörlődött minden rossz, úgy feküdtem le, hogy ez egy igazán jó kis nap volt… Ha kihagyok egy napot, érzem a hiányát!

H: Mi motivál leginkább? Az hogy itt „kiteljesedsz”, jól érzed magad a szabadidődben, vagy egyfajta szakmai fejlődést is látsz benne?

Niki: Leginkább az, hogy megismertem ezt a világot, a gyerekek világát, hogy segíthetek nekik, és hogy láthatom azt, hogy az én segítségem is hozzátesz az ő fejlődésükhöz. A szakmai részt inkább azok az információk jelentik, amiket kapok/látok, de a gyakorlatban inkább az, hogy megismertem az ő életüket, és segíthetek nekik.

H: És mit gondolsz a Tanodáról, mint helyről, a működéséről?

Niki: Én nagyon szeretnék ide járni, úgyhogy igazából rosszat nem is tudok mondani… Szerintem jó helyen van itt az óvoda és az iskola mellett, szerintem tökéletes választás, közel is van, meg ha már nagyobbak a gyerekek, egyedül is át tudnak jönni. Ráadásul ez tényleg egy olyan környék, ahol szükség van egy ilyen Tanodára.

H: Hogy néz ki itt egy napod, mit szoktál csinálni a gyerekekkel?

Niki: Én mindig szerdán jövök, mert a héten csak akkor érek rá, négytől fél 6/6-ig, de van, amikor végig tudok maradni. Általában én foglalkozom az óvodásokkal meg az alsósokkal. Mindig a mentorok jelölik ki a feladatot, az irányvonalat, hogy nagyjából mit kell gyakorolni, és van amikor rám bízzák, hogy  válasszuk ki a feladatokat, vagy a játékokat. Ez ötig tart, utána uzsonna van, aztán vannak a műhelyek. Amiken én részt vettem, az az élménypedagógia volt, a sport – ami könnyebb volt, nem a focin (nevet), azon azért nem… – meg a társasjátékokba is be szoktam kapcsolódni.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Egy bicajtúra és egy gyűjtés vége

Fantasztikusan sikerült az idei tábori gyűjtés! Eddig minden gyűjtésünk igen nagy élmény volt, de most meg sem tudom számolni, hogy milyen sok embernek, cégnek lehetünk hálásak! Voltak, akik eveztek, voltak, akik futottak, mások csokit vettek a táborra, megint mások belépőket biztosítottak, volt olyan is, aki kedvezményes szolgáltatást szerzett nekünk és olyan is, aki programot a Balatonra. 

22 nap alatt 460 000 Ft-ot adatok nekünk össze, összesen 67-en. Ezt nagyon nagyon köszönjük:) Így összejött a szállás, étkezés és utazás ára és egy icipici maradt még egy kis szabadidős programra is.

Névtelen.png

Szombaton pedig a Good Times Factory jóvoltából jótékonysági evezés is volt, ahol a szabadidős programok fedezetét egészítettük ki. Nem csak testmozgással, de jótékony szövetszatyrok megvásárlásával is lehetett támogatni minket. És voltak olyan kedves támogató emberek is, akik már előre leevezték a szükséges távokat és pénzadományt is eljuttattak hozzánk:) 100 000 Ft folyt be a kezdeményezésnek, így tudunk majd menni hajókázni, kirándulni Badacsonyba és fagyizni.

evezés.jpg

Közben a Balatoni Hajózási Zrt-ét is megkerestük és ők készséggel felajánlottak nekünk kedvezményt a hajójegyeknél, mivel sajnos hiába sikerült sokat gyűjtenünk, a teljes árat sajnos még így sem tudtuk volna megfizetni.

logo_hun

Közben a srácok körbetekerték az Ormánságot, ahol szintén számtalan támogatónk akadt:) Köszönjük a belépőket a Sellyei Városi Strandfürdőnek és a Bükkösdi Ökoparknak. A szállást a magyarmecskei Iskolának és M. Balogh Edinának és családjának.

Napjaink képekben:)

This slideshow requires JavaScript.

Buzz pedig fut tovább, hogy beváltsa az ígéretét és felhívja a figyelmet arra, hogy mennyit számít a rendszeres segítség egy pici civil szervezetnek:)

Megható volt az elmúlt időszak.

NAGYON KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK!

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Újabb támogatók Balatonra

Remekül alakult ez a hét a gyűjtés szempontjából:)

Nemcsak elértük a kétharmadát a kitűzött támogatási célnak, de egyéb biztató támogatások is érkeztek.

Bite Orsi, kedves barátunk megkereste a Busz Rent Kft-ét, hogy támogassa kis nyaralásunkat az utaztatással. Ez a kedves cég vállalta, hogy kedvezményesen utaztatja a gyerekeket és kísérőiket a Balatonra. Így nem kell nagyon korán kelnünk és rengetegszer átszállnunk a kis csomagjainkkal, ami során biztos, hogy elhagy valaki valamit:)

BR2

A Biciklivel az Ormánság körül projektben 2 mentor, 2 önkéntes, 7 gyerek, 4 nap alatt, 8 települést hódít meg bicajokkal. A jövő hét elején nekivágunk biciklivel és meglátogatjuk az Ormánságban működő tanoda-barátainkat. Zsolti mentor vezényletével hét kalandvágyó élménytáras diák vág neki a napi 25-30 kilométernek.

Az edzésprogramnak vége, a jövő héten megyünk az Ormánságba és meghódítjuk:)

IMG_20160628_085952

Buzz pedig még mindig fut az Élmény Tár Táborért!

Tegnap saját legjobb időmet futottam Orfűn, ahol gyönyörű volt a naplemente:) 36 percen belül értem körbe a 6,2 km-es tókörön.
nekünkmégmindig1

Itt támogathatod a törekvésünket: http://www.adjukossze.hu/…/NEKUNK_MEG_MINDIG_A_BALATON_A_RI…

Posted in Uncategorized | Leave a comment