Elköltöztettük…

… a weboldalunkat!

Ezt a blogot meghagyjuk archívumnak, de a jövőben frissülni nem fog.

Friss híreinket ITT találhatjátok!

Legyél Te is ÉlményTárs!

Mit jelent az ÉlményTárs? Így hívjuk az Élmény Tárban az önkéntes csapatunk tagjait.

Miért fontos, hogy sok ÉlményTárs legyen? Mert közösséget építünk, ahol minél többfélék vagyunk, a gyerekeknek annál jobban nyílik ki a világ.

Csatlakozz Te is az Élmény Társakhoz, az Élmény Tár esélyteremtő közösségi tér önkéntes kollektívájához!

Csapatunk 10 éve dolgozik a Pécs egyik leszakadóban lévő városrészében, Gyárvároson. Célunk az, hogy kinyissuk a világot és esélyt adjunk a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Onnan tudjuk, hogy valamit jól csinálunk, ha a gyerekekben tudatosul, hogy hozzánk mindig fordulhatnak segítségért.

Munkánk egyik fontos pillére az önkéntesek, akik a gyerekek körül sürgölődnek. Nélkülük nem működik jól a gépezet! Ebbe a dinamikus, innovatív közegbe hívunk most Téged, hogy Te is részese lehess a gyerekek fejlődésének, a nálunk zajló közösségi élménynek!

Több feladatkörbe is keresünk Élmény Társakat, változó aktivitási szinttel:

1. Segédmentor
/Asszisztálás az Élmény Tár mentorai mellett/
Segédmentornak akkor jelentkezz, ha van egy egész hétvégéd október 3-4-én szakmai képzésünkre és tudod vállalni, hogy fél éven keresztül heti 5 órát töltesz nálunk! Akkor érdemes ezt a feladatkört választanod, ha el szeretnél mélyülni a segítői szakmában.

2. Élmény Társ
/Fejlesztő-társ, műhelyekbe való bekapcsolódás, meseolvasók, szabadidős programokon való részvétel/
Élmény Társ tudsz lenni, ha az október 3-ai képzési napunkon részt tudsz venni és fél évig, minimum heti 2 órát be tudsz kapcsolódni a tevékenységünkbe.

3. Háttér Élmény Társ
Ide azoknak a jelentkezését várjuk, akik szívesen bekapcsolódnának az Élmény Tár munkájába, de nem pedagógiai területen, hanem a háttér feladatokban próbálnák ki magukat: non profit kommunikáció, pályázatírás, brand építés, AdományFutár, stb.
Október 3-ai, betekintő képzésünket ebben az esetben is javasolt elvégezni 🙂

FRISS INFÓK ITT!

JELENTKEZÉSI LAP MEG ITT!

A nyár margójára

Tizedik nyarunk ért véget néhány napja. Tizedik nyár, amit a gyerekekkel töltünk. Akikkel az első néhányat is együtt töltöttük már majdnem mind felnőttek vagy kamasz korba léptek. És éppen most, folyamatosan jönnek a visszajelzések, megkeresések. A legtöbbjükkel tartjuk a kapcsolatot, csak nem járnak be heti szinten hozzánk. De most több olyan fiatal bukkant fel körülöttünk, akik távolabb kerültek tőlünk. Van, aki iskolai közösségi szolgálatra jönne; vannak, akik azért kerestek most meg minket, mert tovább szeretnének tanulni; és van, aki csak a társaságunkra vágyik, a barátnőjének mutogat minket. Ezek a dolgok mutatják: célba ért az üzenetünk, a hozzánk járó gyerekek tudják, hogy bármikor számíthatnak ránk!

De nem csak ettől volt különleges ez a nyár. Amikor tavasszal beköszöntött a karantén, a korlátozások nagyon tartottunk attól, hogy mi lesz a gyerekekkel. Nagyon nehezen ment a digitális kapcsolattartás, bármilyen kitartóak is voltunk, sokkal megerőltetőbb volt valódi “találkozásokat” generálni, mint egyébként. Aztán, ahogy visszatérhettünk, a gyerekek elemi erővel “szabadultak ránk”, még olyanok is, akiket mostanában már inkább más dolgok érdekeltek. Addig kitartott az induláskor alapított Manna rendszerünk, amiben például azért lehetett mannát kapni, ha valaki részt vett a foglalkozásokon. A karantén után soha többet nem hangzott el a gyerekek szájából: Ezért lehet mannát kapni? Mindig monitoroztuk ezt a rendszert és mindig is láttuk, hogy egyrészt nem mindenkit motivál ez a rendszer, másrészt nem ez az egyetlen motivációjuk a részvételre. Csak ezzel nem lehetett egy gyereket sem motiválni, akkora erej sosem volt. Inkább tudatosságra tanított és volt, aki szívesen gyűjtötte. De most mágis annyira jó volt teljes bizonyosságot nyerni, látni, ahogyan a külső motiváció belsővé vált és kitörni a Manna rendszer megszokttá vált világából. Sosem gondoltuk volna.

A gyerekek egész nyáron szomjazták a közösséget, a társaságunkat, a közeget a tanodában. És bizony mi is őket.

2020 nyarán, 10 évvel az alapítás után még mindig olyan nyarat tudunk nyújtani a gyerekeknek, ami felejthetetlen.

Ezen a nyáron egy hét sem telt el program nélkül. Amikor nem az Élmény Tárban volt program, akkor külsős helyszínre, programra, táborba vittük a gyerekekt. Rengeteget melóztunk. Nem semmi csapatunk van. Én még nem láttam így dolgozni embereket. Önzetlenül, kitartóan, fáradhatatlanul egy egész karanténon, karantén utón, tavaszon és nyáron át. A mentoraink és az önkénteseink a gyerekek mellett voltak, amikor minden zárva volt, naponta foglalkozásokat, kreatív játékokat találtak ki, tanulni segítettek a gyerekeknek, gyakoroltak velük online, majd személyesen is. Megterveztek, főztek, füvet nyírtak, takarítottak, festettek, barkácsoltak, meetingeltek, toboroztak, eligazítottak, felkészültek, szortíroztak, árultak, kirándultak, táboroztattak, konzultáltak, beszélgettek, lelkiztek, szakmáztak, játszottak, néha bokét is törtek majdnem. És mindezt úgy, hogy a gyerekeket minden döntésbe és fontos történésbe bevonták. Önálló blokkok, műhelyek jöttek létre, a gyerekek a felnőtekkel felhőtlenül alkottak és együttműködtek. Sokat tanultunk egymástól, egymásról. Nem is hittük, hogy ennyi idő után is lehet így.

Hihetetlen volt! A miénk volt!

Nekünk idén is a Balaton lesz a Riviéra

2020.07.10-én sikeresen lezárult a gyűjtés!

1 200 000 forintot sikerült összegyűjtenünk, ami bőségesen elég lesz balatoni nyaralásunkra! A programot ezúttal a gyerekek fogják összeállítani demokratikus szemléletben. Ez is része demokratikus nevelési programunknak és remek lehetőség arra, hogy a gyerekek a közös, egyenlő döntéshozatalt gyakorolhassák. Az összegyűlt összegnek hála lesz lehetőségük akár hajókázást vagy kalandparkozást is beletervezni a programba.

Hatalmas hálával tartozunk mindenkinek: a követeinknek, a támogatóinknak, a jótékonysági program szervezőinek, együttműködőinek és résztvevőinek. Mindenkinek, aki figyelemmel kísérte a kampányt és drukkolt nekünk, hogy összejöjjön.

Ígérjük, hogy jelentkezünk majd a pontos programmal és izgi élménybeszámolókkal, mert ugye olyan még nem volt, hogy a tábor uncsi lett volna 😉

NAGYON KÖSZÖNKÜK!

A gyermekek mindenek felett álló… mije is?

Nehezen tudjuk elhinni, hogy ott tart az ország, amiben élünk és dolgozunk, hogy fenyítő eszközökkel felszerelt, felnőtteket küld rendet tenni iskolákba, gyerekek közé. Döbbenet!

10 éve dolgozunk olyan gyerekekkel, akik közt vannak sokan, akiket az iskolában kezelhetetlennek, rendbontónak tartanak. Mi pedig kijövünk velük. Nem azt mondom, hogy a 10 év alatt nem voltak verekedések, konfliktusok, kibogozandó csomók, de soha nem kellett semmi drasztikushoz folyamodni. Minden esetben meg lehetett beszélni a felekkel a problémát és rengeteg konklúziót lehetett levonni minden egyes esetből. A titkunk nem ördöngősség: partnerként kezeljük a gyerekeket. Hiszünk benne, hogy mi is ugyanezeken a folyamatokon mentünk egykor keresztül és emlékszünk rá, hogy mit jelentett az, ha egy felnőtt nem megbüntetett, hanem elbeszélgetett velünk és kíváncsi volt a mi szemszögünkre, véleményünkre is.

Akire otthon kevesebb figyelem-idő jut, aki rosszabbul tudja kifejezni az érzéseit, akiket egy-egy helyzet (akár egy internetes veszekedés, vita) érzékenyebben érint, vagy aki csak simán éppen nehezebben éli meg a kamaszkort… Sorolhatnánk az okokat, ami miatt egy gyerekkel nehezebb kommunikálni, nehezebb vele megtalálni a közös hangot. De mivel mi felnőttek többet éltünk már, mint ők, tapasztaltabbak vagyunk, nekünk kellene őket átsegíteni ezeken a nehéz időszakokon és megvédelmezni őket. De nem fenyíteni!

Az 1997-es gyermekvédelmi törvény hosszasan sorolja, hogy egy gyereknek mihez van joga. Joga van például ahhoz, hogy segítséget kapjon fejlődését hátráltató körülmények leküzdéséhez és esélyeinek növeléséhe vagy a véleménynyílvánításhoz. De talán a jelen téma szempontjából a legfontosabb a II. fejezet 6§  5. pontja:

“A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”

Hogyan is van akkor ez összhangban az iskolaőrséggel? Akiknél fegyver ugyan nem, de más kényszerítő eszköz lesz majd.

És még mielőtt bárki azzal jönne, hogy a gyermeknek nem csak jogai, hanem kötelezettségei is vannak, leszögezem: a gyermekvédelmi törvény ezeket is rögzíti. A baj csupán csak az, hogy ezekkel senki nem ismerteti meg a gyerekeket az oktatásban eltöltött évek alatt. A lexikális tudás mellett ezekre az ismeretekre is figyelmet kellene fordítani, mert ezekkel az módszerekkel hatékonyan lehet megelőzni az iskolai konfliktusokat.

Nem azzal kellene “kiemelt védettségű személyként” kezelni a pedagógusokat, hogy egy erődemonstrációként jelen lévő őröket vezényelnek azokba az iskolákba, ahol ezt kérvényezik, mivel ezzel csak mélyítülni fog az a szakadék, ami pedagógusok és diákok között lehet. Sokkal inkább az iskolai feszültségek csökkentésére kellene koncentrálni. Növelni kellene a pedagógus szakma presztizsét, csökkenteni az elavult oktatási szemléletből adódó terheket, növelni az iskolai segítő szakemberek (pszichológus, pedagógiai asszisztens, szociális munkások) jelenlétét és megbecsültségét az iskolákban, teret engedni a 21. századi kompetenciák tényleges oktatásának és a megteremteni az iskolai demokrácia és a tanár-diák-szülő párbeszéd kultúráját az intézmányekben. Ezzel lehetne valóban hatékonyan megcsülni a pedagógusokat. Mert az erőszak csak erőszakot szül és, ahogyan egyre mélyebb lesz a spirál, ez a jelenség tragédiához fog vezetni.

Valóban tanácsos néhány hetes képzés után, mindenféle pszichológiai és szakmai követelmény, tapasztalat nélkül felvett felnőtteket ráereszteni olyan intézményekre – és főleg a gyerekekre! -, ahol már így is az elviselhetetlenségig fokozódott a feszültség? Mikor és milyen eszközzel avatkozhat be az iskolaőr egy konfliktusba? Ki dönti el, hogy jogos volt-e a fellépés? Milyen pszichés hatással lesz a rendőri jelenlét a legkisebbekre?

A segítő szegmenst lenne nagyon fontos erősíteni az iskolákban, mert egy idő után a frusztrációt, a mélyülő szakadékokat és a sok problémát nem fogja bírni senki. Érdekes elgondolni, hogy arra van keret, hogy napi nyolc órában rendőrök álljanak az iskola kapujában, ráadásul annyi fizetésért, ami egy diplomás kezdő pedagógus bére, de arra nincs hogy iskolapszichológus, pedagógiai asszisztens vagy szociális munkás legyene ezeken a helyeken ugyanennyi időben. Mert ezeket a problémákat nem egy gumibot, hanem terápia, szupervízió, a tanári szakma presztizsének emelése, inklúzív pedagógiai módszerek alkalmazása oldahatná meg.

Mi csak a saját módszereinkből tudunk kiindulni. 10 évnyi munka után, amelyben hangsúlyos a demokráciára nevelés (az utóbbi évben még strukturáltabban, mint ezelőtt), egyértelműen látszik, hogy mik azok a pontok, amik miatt egy nyelvet tudunk beszélni a gyerekekkel. És hangsúlyozom még egyszer, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusok, hanem azt, hogy megnézzük, hogy azokból hogyan tud minden fél fejlődni. Ennek a módszernek az apaljai tényleg nagyon egyszerűek: párbeszéd, egyéni mentorálás, csapatmunka és az együttműködés erősítése, folyamatos aktualizálás, közösségi döntéshozatal. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek keretek, éppen ellenkezőleg. Közösen alkotott kereteink és szabályaink vannak, aminek a megszegésért mindenki vállalja a felelősséget. A közösség alkotja és tartaja be a szabályokat egymással. De ezek kristálytiszták mindenki számára, ki vannak mondva, le vannak írva, lehet rá hivatkozni, és így tudatosodik mindenkiben a tetteinek a következmánye és annak súlya.

Forrás: https://drogriporter.blog.hu

Segíts eljutni a Balatonra!

/English below/

Mert nekünk idén is a Balaton a Riviéra! Legalábbis az lesz, ha most segítesz nekünk!

Nem tudjuk még pontosan, hogy hogyan alakul a nyár vége, de nagyon-nagyon szeretnék a gyerekeket elvinni a szokásos táborozásunkra. Minden évben van a 30 gyerekből néhány, aki még soha nem járt a Balatonnál. A többieknek a balatoni táborozás a legjobban várt élmény a nyárban. Most is mindennaposak a kérdések: Lesz tábor?

Ehhez viszont 1 050 000 forintra van szükségünk!

Egy ilyen nehéz időszak után szeretnénk nekik megadni ezt az élményt! Segítsetek, hogy elvihessük őket a szeretett táborozásra!

Ha 3 000 forintot tudsz nekünk adni, akkor egy gyermek egy irányú utazását tudjuk kifizetni.

Ha 6 000 forintot utalsz nekünk, akkor egy gyereknek a vissza útját is ki tudjuk fizetni.

Ha 9 000 forintot tudsz nekünk felajánlani, akkor egy gyermek egyheti szállásköltségét tudjuk belőle kifizetni.

13 000 forintnyi adományból egy gyermeknek tudunk finanszírozni napi háromszori étkezést.

35 000 forint pedig egy gyermek teljes táborozását fedezi, fagyival együtt.

Támogatásodat itt tudod nekünk elutalni:

Emberség Erejével Alapítvány
Takarékbank
50800111-15327765

PayPalon keresztül pedig ITT tudsz minket támogatni!

Itt láthatod a mini adománygyűjtő programokat, amikkel magánemberek hívják fel a figyelmet ügyünkre. Ha szimpatikus valamelyik, jelöld meg az utalásodban!

Tudorka Műhely

Nyers Szilvi és a futás

Dávid fut

Réka és a “buszút-futás”

Barna megállói

Lackó hétnapo rajzkihívása

Csanády Niki főztjei

At Élmény Tár there are 30 children who just went through this difficult period, and desire to be with their friends, make good memories and see the “big lake”. This is how the call Lake Balaton. Every year theres is at least one child out of the 30 who never saw Balaton. The most anticipated event of the summer is the camp at Balaton.The most frequent question as the summer comes: “Are we going this year?”

To achieve this we need 1 050 000 Ft.

After this difficult period we would like to give them this experience! Help, and we can bring them to the beloved summer camp at Lake Balaton!
– 3000 Ft covers the one way journey of a child to the camp.

– 6000 Ft covers the return as well.

– 9000 Ft covers the costs of accomodation of one child for seven days.

– 13 000 Ft covers 3 meals a day for one child.

– 35 000 Ft covers all the costs of the camp (even the ice cream) for one child.

You can send the donations here:

Emberség Erejével Alapítvány

Takarékbank

50800111-15327765

You can support us through PayPal as well here….

Here you can find our mini fundraising campaigns, where private individuals advertising our cause. Feel free to use them as a reference.

Digitális oktatás?

Ebben a bejegyzésben megpróbáljuk röviden felvázolni tapasztalatainkat a digitális oktatással kapcsolatban. Szeretném leszögezni, hogy ez személyes tapasztalat, nem pedig egy reprezentatív kutatás eredménye. Országos szinten nem igazán látunk még rá a folyamatokra.

Sok helyről halljuk, látjuk viszont azt kommunikálni, hogy a digitális oktatásra való átállás tökéletesen megtörtént, mindenkinek szuperül sikerült és nagy a boldogság. A velünk legszorosabb kapcsolatban lévő családok tapasztalatai nem ezt mutatják. Az elmúlt héten 25 családhoz kellett eszközöket és internetkapcsolatot kiszállítanunk, ahhoz, hogy a családokban lévő gyerekek bekapcsolódhassanak az oktatásba, el lehessen érni őket. Általános probléma volt a családoknál, hogy ha volt is internet, általában csak a családfő telefonja állt rendelkezésre, hogy a szülők és gyerekek megnézhessék az aktuális tananyagot. A következő problémákat tapasztaltuk tehát.

1. Eszköz és internethiány – a családok elérésének nehézkessége
   
   Nagyon gyakori, hogy az egyik nap még élő telefonszám, másnap már nem kapcsolható, nincs hozzárendelve készülékhez. Így a telefonos elérhetőség is korlátozott. Felszereltük a családokat eszközökkel és internettel, ahol szükség volt rá. Fontos volt, hogy olyan eszközök legyenek, ahol tudunk kamerás kapcsolatot létesíteni a gyerekekkel. Másnapra érezhetően javult az online elérése a gyerekeknek, de nem volt tökéletes…
   
   
2. Felhasználói ismeretek hiánya

Eszközök, amiket eddig az iskolában tilos volt használni, most az elsődleges tanulási eszközzé kellett, hogy előlépjenek. Gyökeresen újra kellene gondolnunk az informatika oktatást (is), a mostani jelenségek erre mindennél világosabban rámutatnak. És nem csak azt a tantárgyat, hanem általánosságban azt, hogy miként kapcsolhatjuk be a digitális eszközök használatát hatékonyan, valósan és gyakorlati szinten a NATba. Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy azok a gyerekek, akik nem rendelkeznek állandó eszközökkel nagyon nehezen tudják funkcionálisan használni azokat. Gyakran jönnek naponta új facebook jelölések ugyanattól a gyerektől, mert elfelejti, feltörik, nem tudja, hogyan is volt a profilja. /Jegyzem meg nagyon fontos volna a közoktatásban az internetes biztonságról is érthető módon tanítani./ Vagy az upsz átállítottam valamit, ezt hogy kell bekapcsolni?, véletlenül kiléptem, miért ír nagybetűt?, kiteszlek, letiltalak, stb. helyzetek szinte minden órában előjönnek.

Nehéz úgy videó chatelni, hogy teszemazt tizen laknak 30 négyzetméteren és nincs egy nyugalmas pontja a lakásnak, ahova az iskolás elvonulhat.

Azt hiszem, hogy ebben a helyzetben maximálisan támogatónak kell lennünk egymással. Senki nem várhatja el a másiktól (se miniszter az intézményvezetőktől, se intézményvezető a tanártól, se tanár a diáktól, családtól), hogy egy ilyen merőben váratlan, szokatlan és borzasztóan terhelt, stresszes krízishelyzetben egyik pillanatról a másikra alkalmazkodjunk. Rengeteg támogatás, párbeszéd, tervezés, felkészülés az, amire szükség van, mindezt az időnyomás terhe alatt. És mindezek előtt türelem és megértés. Fontos megérteni, hogy ez sehol nem megy egyik pillanatról a másikra. Mivel nem vagyunk egyformák, van aki könnyebben bírkózik meg a helyzettel, mások pedig vért izzadnak, de mindenkinek nehéz. És attól, hogy úgy csinálunk, mintha sehol nem okozna nehézséget erre az új tanrendre átállni még lesznek problémák.

Ha nem is beszélünk ezekről a problémákról, ha mindig a szőnyeg alá söpörjük azokat, hogy úgy tűnjön, mi mindenre tökéletesen tudjuk a megoldást, akkor ezzel csak elmélyülnek az amúgy is meglévő, megoldatlan társadalmi problémák, úgy, hogy semmi esély nem marad azok megoldására. Ez pedig nem csak szociális, hanem gazdasági probléma is lesz. Nem kicsi. Most még tehetünk ellene.

Gond van, mondjuk már ki! Meg kell oldani, fogjunk már össze!

A közösség fájó hiány, avagy ezt nagyon nehéz homeoffice-ban csinálni

Csendben voltunk az elmúlt egy hétben…

Múlt hét elején úgy döntöttünk, hogy mi is bezárunk. Addig reménykedtünk abban, hogy talán kis csoportokban tudunk majd foglalkozni a gyerekeinkkel és felkészíteni, felszerelni őket a digitális oktatásra. De bennünk és nőtt a feszültség és nem akartunk esetleg mi vírushordozók és továbbadók lenni. Nem magunkat féltettük, hanem a gyerekek családjait meg persze a vírus terjedését sem akartuk erősíteni.

Azóta folyamatosan azon dolgozunk, hogy online tudjuk tartani a kapcsolatot a gyerekeinkkel.

Eszközöket vittünk ki oda, ahonnan jelezték, hogy nincs semmijük. örültünk, mert eleinte úgy tűnt – a családok elmondása alapján – , hogy sokkal több eszköz van, mint gondoltuk. Voltak kétségeink, de próbáltunk optimisták lenni. Bokrétás Ildinek kollegánknak hála elindult egy egyeztetés egy internet szolgáltatóval, akik mobil netekkel tudják majd segíteni a gyerekeket. Erre azért volt szükség, mert tudtuk, hogy a legtöbb család nem pontosan tudja, érti, hogy mit is jelent neten lenni. Sokan mobil netet használnak, ami nyilván el fog fogyni, nem értik, hogy hogyan igényelhetnek ingyen netet vagy feltöltő kártyával nem tudnak sokáig boldogulni.

Második lépésként összeállítottunk egy több lépcsős tanulótárs rendszert arra, hogy a gyerekeknek mindennap legyen egy állandó segítője, aki videóchaten támogatja őt a tanulásban. A gyerekek tanáraik megkértük, hogy vegyenek be a facebook csoportokba, ahol a diákjaikkal kommunikálnak. Minden gyerek mellé rendeltünk egy tanuló társat a mentorok és az önkéntesek közül vegyesen. Minden facebook csoporthoz beosztottunk egy-egy mentort, aki folyamatosan figyeli benne a megjelenő tananyagokat, összegyűjti és továbbítja majd a tanulótárs felé. Gyerekeknek és szülőknek is csináltunk messenger csoportokat és megmutattuk, hogy hogyan tudunk abban kommunikálni. Az elektromos naplót is letöltöttük azoknak a gyerekeknek, akiknek volt/van telefonjuk.

Csütörtökön jött az első jelzés, hogy elfogyott a frissen vásárolt feltöltőkártyás mobilnet és a szolgáltató azt mondja nem ad nekik ingyen netet. Aztán sorra dőlt be a rendszerünk. A szokásos jelenség. Egy szám, amin az adott családot tegnap még el lehetett érni mára már ki van kapcsolva a forgalomból. Leckéket nem küldenek vissza, sokakat el sem lehet érni, nem értik, hogy mi a feladat, lemerülnek, nem tudják, hogy hogyan kell fényképezni, hova kéne elküldeni, stb. Annyi megszámlálhatatlan problémát, nehézséget vet fel ez a felállás, hogy csak kapkodjuk a fejünket azóta is.

De a legrosszabb, a legelszomorítóbb a közösség hiánya. Most megpróbáljuk sorra venni mi is történik most velünk, nálunk.

1. A közösség hiánya

Kerek egy hétbe telt, mire egyáltalán definiálni tudtuk magunkat ebben a helyzetben.

Szinte egyik napról a másikra kellett bezárnunk. Egyik pillanatról a másikra jött a digitális oktatás, amihez mindenkinek szupergyorsan kellett volna alkalmazkodni és az, hogy elveszítettük létezésünk lényegi részét. A közösséget.

Mi, az Élmény Tárban, a gyerekek, a mentorok, az önkéntesek, a szülők egy nagyon szoros közösséget alkotunk. Erre ez a mostani helyzet mindennél jobban rávilágított. Szinte egy család vagyunk, ahol nagyon-nagyon fontos a fizikai együttlét, kontaktus.

Ahogy jött a „digitális oktatás” fejünket kapkodva próbáltuk felvenni a tempót, mert azt gondoltuk, hogy elsődleges feladatunk az, hogy a gyerekeket online tudjuk segíteni, hogy ne maradjanak le a tananyagban azokhoz képest, akiknek megoldott a digitális hozzáférésük és a szüleik tudják őket segíteni a tanulásban. Egy hét kétségbeesett munka után rájöttünk, hogy ez lehetetlen lesz. Most az elején legalábbis biztosan. Rájöttünk, hogy nem fogunk tudni tanárok lenni, mert nem ez a feladatunk.

A mi feladatunk az, hogy annak a lehetőségét teremtsük meg, hogy a közösségi élményt tudjuk pótolni a mentoráltjainknak, egy olyan helyzetben, amikor nem találkozhatunk személyesen.

Nagyon szomorúvá tesz minket, hogy nem találkozhatunk a gyerekekkel, nem lehetünk minden nap együtt, mint békeidőben. Rossz arra gondolni, hogy mennyire nincs mit csinálniuk, milyen elveszettek otthon a négy fal között.

Folyt.köv.

Nyári önkéntes segédmentor program

Segédmentor pozícióba keresünk olyan egyetemi hallgatókat, akik kiegészítenék tanulmányaikat gyakorlati tapasztalattal és szívesen vennének részt egy civil szervezet munkájában! 

Az Élmény Tár csapatával évek óta foglalkozunk a gyárvárosi  hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozásával és készségfejlesztésével alternatív pedagógiai és közösségi módszereken keresztül (kalandpedagógia, projektpedagógia, társasjátékpedagógia, szabadidő pedagógia, szövegértésfejlesztés, szociális kompetenciafejlesztés, főként az együttműködési készség fejlesztésére fókuszálva).

Ha szeretnél megismerkedni a munkánkkal és egy fiatalos, innovatív csapat tagjaként valódi, gyakorlati tapasztalatot szerezni, jelentkezz segéd mentornak!

Mit kérünk?

• Vegyél részt a két hétvégés felkészítő képzésünkön szeptemberben!
• Vállald a minimum heti 5 óra (egy délután) munkavégzést az Élmény Tárban!
• Légy pontos és megbízható, hiszen a gyerekek számítanak Rád!
• Vegyél részt a kétheti segédmentor találkozón!
• Minimum féléves elköteleződést várunk (vizsgaidőszak idején is)!
• Légy motivált, nyitott az új dolgokra!
• Ne félj megosztani velünk az ötleteidet, elképzeléseidet, és azt sem, ha szerinted jobban is lehetne csinálni valamit, hiszen így fejlődünk csapatként is! 🙂

Mit adunk?

• Gyakorlatorientált képzés a társasjáték-, kaland-, szabadidőpedagógia, emberi jogi nevelés, valamint hátrányos helyzetű gyerekek mentorálásának elsajátítására
• Használható, gyakorlati tudás, amit később bárhol tudsz hasznosítani!
• Mentorálás, szakmai tanácsok, rendszeres konzultáció a munkavégzéssel kapcsolatban
• Referencia, önkéntes szerződés, szakmai ajánlások
• Fejlődési lehetőség, tapasztalatszerzés
• Egy jó csapat, igazi közösség! 🙂

Ha felkeltettük az érdeklődésed, küldd el nekünk április 25-ig az önéletrajzodat és egy rövid motivációs levelet az elmenytartanoda@gmail.com címre, mi pedig értesítünk majd a felkészítő képzés részleteiről! 🙂

A felkészítő képzés időpontja: május 8.-9. (péntek délután és szombat egész nap). Fontos, hogy a képzés valamennyi napján részt tudj venni, ugyanis ennek során választjuk ki az öt leendő segédmentorunkat! 🙂 

Csak akkor add le a jelentkezésed, ha biztos vagy benne, hogy mind a négy alkalommal meg tudsz majd jelenni!

Ha szeretnél megismerkedni a tevékenységünkkel, látogasd meg ezt az aloldalt, vagy keress meg minket a Facebookon!

AlkoTárs 2.0 – egy izgalmas kísérlet vége

2019-ben folytattuk a három évvel korábban elkezdett, AlkoTárs névre hallgató kampányunkat. Ennek a lényege, hogy az Élmény Tárba járó gyerekek rajzait profi és amatőr művészek újraértelmezik, tovább gondolják, átdolgozzák vagy csak ihletként használják. Az újraértelmezéshez 44 alkotó csatlakozott és készített csodásabbnál csodásabb műveket.

Az év végén aztán fordulatot vett a kampány. Megpróbálkoztunk fennállásunk első komolyabb művészeti árverésével. Rengeteg munka, sok hiba és tanulság volt benne, de nagyszerű segítőink, partnereink voltak a folyamatban, ami végül nagyon jól sikerült! Az addig meglévő alkotókon kívül becsatlakoztak neves pécsi művészek is, akiknek a munkáira szintén lehetett licitálni az aukción.

Szeretnénk Nektek megmutatni, hogy a 2019 év végén összegyűjtött pénzt mire is fordítjuk ebben az évben. Mivel mi alulról szerveződő, független kezdeményezés vagyunk, igyekszünk több lábon állni és a működési költségeinket tervezett módon előteremteni. Ez a kampány most ezt célozta és ennyire lesz elég:

A pénz bevételen kívül a szokásos karácsonyi ünnepségünkön hatalmas élelem csomagokkal és ruha adományokkal is meg tudtuk lepni a családokat. Az ünnepséget pedig a globális felmelegedésnek “hála” az udvarban rendezhettük meg. Volt főzés, turkáló, ajándékozás és a gyerekek előadták saját kis produkcióikat is. Nagyszerű délután volt!

Nagyon nagyon köszönjük mindenkinek, aki támogatott minket ebben az időszakban:

• Örmény Kisebbségi Önkormányzat
• Pécsi Orosz Központ
• Adina Imanbayeva és kölföldi barátai
• Major Kert
• Diákok a gyerekekért óra hallgatói
• BNI Pécs
• Network Wizard Kft.
• W5Labs munkatársai
• DMS One
• Zsdrál Design
• minden felajánló művész és galéria
• Mathias Corvinus Collegium
• PTE hallgatói
• Cedar Knoll zenekar
• Slam Poetry Pécs
• Rolling Basket kosárcsapat
• Berta Anikó és Áshild Fossum Eriksen
• Doboz Mozgásközpont
• Pogányi Idősek Otthona
• Partisan Cafenak külön is nagy-nagy köszönet, hogy végigtolták velünk ezt a rendezvényt

Idén pedig jön az AlkoTárs 3.0!