„Arra kell koncentrálni, hogy ameddig ott vagy, a lehető legtöbbet nyújtsd!” bemutatkoznak az Élmény Tár szuperhősei – 12. rész

Horváth Blanka bő egy éve jár hozzánk rendszeresen pszichológia szakos barátnőivel. Elhivatottak, lelkesek, megbízhatóak – na, szóval szuper önkéntesek! Nagyon örülünk Blankának, és annak, hogy megtalálta nálunk a helyét! 😊

23511228_1488300781254358_3469751722458260256_o

Aradi Hanga: Hogyan kerültél kapcsolatba a Tanodával, honnan hallottál rólunk?

Horváth Blanka: Hozzánk bejött valaki egy órára, talán a Zsófi, és ő mondott róla pár dolgot, ami tök szimpi volt, meg akkor még időm is volt… szóval akkor többen megbeszéltük, hogy kipróbálnánk, írtunk a Mesinek, eljöttünk megnézni, és továbbra is szimpi volt, azóta is jövünk rendszeresen. Ez volt tavaly januárban, ha jól emlékszem, szóval már egy éve…

H.: Te pszichológia szakos vagy, és a szakodról (sőt az évfolyamodról) nagyon sokan önkénteskedtek nálunk. Ez segített/segít neked, hogy a csoporttársaiddal, barátnőiddel vághattál bele?

Blanka: Hát igen… most már nyilván nem az van, hogy „Jajj, mi csak együtt megyünk”, de elkezdeni nagyon jó volt úgy, hogy többen határoztuk el együtt, hogy akkor belevágunk, ez egy nagy lökést adott mindannyiunknak. Meg most is jó, hogy például más szakokról is megismerkedtünk itt emberekkel.

H.: Pszichológia szakoskánt mennyire érzed hasznosnak a nálunk töltött időt, esetleg – ha már gondolkodsz ilyesmin – mennyire segített neked a Tanoda abban, hogy kitaláld, merre tovább?

Blanka: Mindenképp! Én fejlődés szakirányra szeretnék menni, meg igazából mindig is gyerekekkel akartam foglalkozni, mert jól kijövök velük, ezért is mentem a Tanodába… szóval összeérnek a szálak. 😊 Én úgy érzem, hogy segített a döntésben, meg nyilván rengeteg tapasztalatot is adott, nagyon sokféle kisgyerekkel találkoztam itt.

H.: Nem tudom, emlékszel-e még, hogy milyen elvárásokkal, vagy inkább előfeltevésekkel érkeztél a Tanodába, de érdekelne, hogy mi volt az első benyomásod…

Blanka: Huhh… ez nehéz. Arra emlékszem, hogy miket mondott el a Zsófi az Egyetemen, hogy itt majd tanulni fogunk a gyerekekkel, meg szakkörök vannak, és ez így az is volt, amit elképzeltem. És emlékszem, amikor először mentünk… hát, talán nem a káosz a legjobb szó rá, de azért elég durva volt, ahogy betódult a rengeteg gyerek, és harmincan harminc felé futottak… (nevet) Szóval kellett pár alkalom, mire megszoktuk a rendet, de semmiképpen sem az volt, hogy elképzeltem valami nagyon extra dolgot, aztán nem ért fel hozzá, sőt, szerintem inkább többet kaptam itt, mint gondoltam volna az elején!

H.: El tudod mesélni, hogy mit csinálsz nálunk egy nap?

Blanka: Próbálok mindig már a nyitásra odaérni, és általában rögtön jön is valaki, hogy tanuljak vele, most már nagyjából ki is alakult, hogy kikkel tanulok. És én ezt nagyon élvezem, szóval amíg vannak gyerekek, akiknek tanulnia kell, addig én is ott ülök és tanulok velük. Utána pedig – legalábbis azokon a napokon, amikor én jövök általában – társasozni szoktunk, meg amikor jó idő van, az udvaron játszunk, meg csocsózunk, ilyesmi…

H.: Mennyi idő volt körülbelül, mire kialakult közted és a gyerekek között az a kapcsolat, hogy most már ők jönnek hozzád, hogy tanuljatok?

Blanka: Hát szerintem ez a folyamat többször is újraindult, mert pl a vizsgaidőszakban elég sokáig nem tudok velük találkozni. De elsőre egy hónap volt talán, mire ilyen lett a viszonyunk… Amúgy ez engem is meglepett, mert azért elég sokan vagyunk ott önkéntesek, meg váltogatjuk is egymást, és ennek ellenére is tök gyorsan megjegyezték az arcomat meg a nevemet is, meg szuperközvetlenek voltak már a kezdetektől, és ez egy tök jó érzés!

H.: Van olyan gyerek, akivel jobban megtaláltad a közös hangot, vagy akivel sok időt töltesz együtt?

Blanka: Az elején még sokat tanultam a Dzsenivel, ő volt az első, akivel többször egymás után foglalkoztam, de most már nem mondanám, hogy lenne olyan, akivel többet. Az Atosszal mondjuk jól kijöttünk, csak mostanában már nem nagyon találkozunk vele… Jaj, meg akit még bírok a másik Attila, aki meg olyan aranyos, hogy mindenkire próbál figyelni, meg mindenkinek segít, néha tényleg olyan, mint egy plusz önkéntes, mert annyira részt vesz mindenben. 😊

H.: Van olyan emléked, amire szívesen gondolsz vissza?

Blanka: Nagyon sok ilyen van! Az egyik az mindenképp az éjszakai túra, az nagyon nagy élmény volt, csüngtek rajtunk a gyerekek, mert féltek, és nagyon aranyosak voltak, az jó volt! Meg egyszer a Lackóval volt egy nagy beszélgetésünk, ami érdekes volt, kicsit mesélt a családjáról, és róla például nem gondoltam volna, hogy így megnyílna előttünk… Most meg korizni voltunk, és az is nagyon jó volt! Mindig van valami…

H.: Milyen érzés, amikor egy gyerek kicsit jobban megnyílik neked, volt rá több példa is?

Blanka: Volt igen, inkább akkor, amikor valamilyen külön programra megyünk, mert ilyenkor olyanokkal is tudok kicsit hosszabban beszélgetni, akikkel amúgy nem szoktam. Meg akkor lehet egy kicsit négyszemközt lenni, mert amikor a Tanodában együtt hülyülnek, az annyira nem kedvez a mély beszélgetéseknek… Szóval, már sokukkal beszélgettem így, és tényleg néha meglepődőm, milyen mély gondolataik vannak, meg hogy mennyi minden eszükbe jut!

H.: Mi az, amit a legnehezebbnek találsz az önkéntességben?

Blanka: Hát az például nehéz szerintem, hogy meg kell tanulnunk elfogadni, hogy nem fogjuk megváltani a világot azzal a heti egy alkalommal, amit mondjuk én ott töltök. Na, szóval ez nehéz, hogy el kell fogadni, hogy azért nem tudsz mindenen változtatni, és arra kell koncentrálni, hogy ameddig ott vagy, a lehető legtöbbet nyújtsd!

H.: Azért van olyan, amikor úgy érzed, hogy „Na, valamit most mégiscsak elértünk”?

Blanka: Nagy dolgokban talán nem, de persze volt, amikor például sokat tanultam valakivel, aztán jött jövő héten, és elmesélte, hogy sikerült a dolgozat, és utána még érdeklődött a témáról, meg ilyesmik. (H.: Ez tök nagy eredmény!) Ja ja, na ez például mindig jó érzés!

H.: Még egy kicsit „szakmaibb” kérdésem lenne, hogy van-e esetleg olyan módszertan, amit akár a tanulás, akár a műhelyek alkalmával figyeltél meg, és hasznosnak találtál, és amiról mondjuk úgy gondoltad, hogy a későbbiekben majd tudnád használni?

Blanka: Most voltam párszor az ovis fejlesztőn, és az nagyon tetszett, jó volt, hogy ott volt a Csilla néni, és hozott feladatokat, neki ebben tök nagy tapasztalata van, és jó volt megfigyelni, hogy mit hogyan csinált! És ott van még a Mannarendszer, ami szerintem egy tök jó ötlet, és ösztönzőleg hat a gyerekekre, szóval az szerintem mindenképp egy olyan jó példa, amit máshol is lehetne használni!

H.: Kiknek ajánlanád az önkéntességet a Tanodában? Ha mondjuk kérdeznék, hogy te miért önkénteskedsz nálunk, miket mondanál?

Blanka: Bárkinek ajánlanám, akit akár egy kicsit is érdekelnek a gyerekek, vagy az, hogy segítsen, de szerintem az benne a legjobb, hogy jó persze, minden önkéntességre mondják, hogy kölcsönösen mindenki kap a jóból, de ez tényleg nagyon így van, és szerintem nagyon sokat lehet tanulni a gyerekektől is. Például múltkor megfigyeltem, hogy mennyire összetartóak, meg mennyire tudják segíteni egymást, hogy persze megy a piszkálódás, de amikor olyan van, akkor ott vannak egymásnak. Nekem a tanoda rengeteg tapasztalatot, élményt, barátságokat, és főleg pozitív életszemléletet adott! Mindig jó érzésekkel távozik onnan az ember. 😊

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s