„Olyan ez a hely, mint egy nagy család” bemutatkoznak az Élmény Tár szuperhősei – 11. rész

Konyhás Peti más másfél éve oszlopos tagja a Tanoda csapatának. Ha segítségre van szükségünk, ő jelentkezik elsőként, legyen szó hétköznapról, vagy hétvégéről, rá mindig lehet számítani! Ha a munkája miatt épp nem tud jönni a „szokásos” napon, jön helyette máskor, ki nem hagyna egy hetet… 😊

22291124_1728483813859694_717018313469044369_o

Hanga: Kicsit mesélj arról, hogy a Tanoda mellett mivel foglalkozol, hol dolgozol!

Peti: Főállásban egy állatmentő alapítványnál dolgozom, a Pécs Környéki Állatmentő Alapítványnál. Szóval nagy vonalakban állatokkal foglalkozom…

H.: És mióta vagy önkéntes itt a Tanodában?

Peti: Pont szeptemberben volt egy éve… szóval már lassan másfél éve.

H.: És hogyan kerültél kapcsolatba a Tanodával? Hol hallottál rólunk?

Peti: Én a Mesivel egy helyen dolgoztam még annó, ő a Tanoda mellet, és ott nagyon sokat mesélt nekem a Tanodáról. És mindig olyan beleéléssel tudott róla beszélni, hogy én is beleéltem magam, és gondoltam, hogy akkor egyszer én is eljövök ide… mármint akkor még nem ide, hanem oda a régi házba…

H.: Mielőtt idejöttél foglalkoztál már gyerekekkel?

Peti: Hát, mondhatjuk, hogy a Tanoda volt a „tűzkeresztség”, de azért nem voltam teljesen felkészületlen… én sokáig foglalkoztam fogyatékkal élőkkel, akiket azért nyilván nem lehet gyerekként kezelni, de mégis sokat tanultam mellettük, türelmesebb lettem, és jobban reagálok a dolgokra, ez a gyerekeknél is hasznos tud lenni…

H.: Volt valamilyen személyes motivációd, abban, hogy idejöttél önkénteskedni? Azon túl persze, hogy a Mesi elmondásai alapján szeretted volna megismerni a Tanodát… 😊

Peti: Tudod, hogy nekem volt egy múltam, amit még mindig hordok magammal… és bennem az volt, hogy nekem fontos, hogy ezek a gyerekek ne ott végezzék, ahova én eljutottam. Úgy érzem, hogy én a Tanodában tudok ez ellen (is) tenni. Meg a Mesi persze arról is mesélt, hogy ők nem a „másik oldalról”, a gazdag környékről jönnek, szóval eléggé így az életnek a perifériájáról, és fontos, hogy itt esélyt adjunk nekik.

H.: Hogy érzed, megtaláltad itt a helyed a Tanodában?

Peti: Persze, bár azért nekem elég sok idő kellett ehhez. Emlékszem az első napomra, akkor végig az ajtófélfát támasztottam… Később azért láttam, hogy nem csak én csinálom így, mindenkinek kell egy kis idő, hogy feloldódjon. Aztán amikor beszálltam olyanokba, hogy átmegyünk a gyerekekért az iskolába, meg elhozzuk őket, az olyan családias volt… Én nem nagy családban nőttem fel, és a gyerekek olyan hangulatot adnak nekem, ami nagyon jólesik. Amikor áthozzuk őket és ott ugrálnak körülöttünk, és mindenki meséli a napját, az valami hihetetlenül jó érzés, engem is feltölt! De ugyanígy nagyon jó hangulatot kapok a mentoroktól is. Olyan ez a hely, mint egy nagyon nagy család…

H.: A gyerekkel hogyan találtad meg a közös hangot? Nyitottak voltak, vagy voltak azért leküzdendő akadályok?

Peti: Volt akadály! Szerintem hónapokba telt, amíg el tudtak fogadni… Most már azért úgy érzem, hogy befogadtak, a Patrik is jön mindig, hogy „Szia Péter!”, és ez nagyon jólesik! Szóval éreztem, hogy nehezebben fogadna el, de én se tudtam azonnal nyitni, próbáltam nem „tanárosra” venni a figurát, de nehéz volt az is, hogy partnerként kezeljem őket, de közben hallgassanak is rám… Nekem legalábbis nehezemre esett megtalálni azt a hangot, ami működött velük.

H.: Ha visszagondolsz, szerinted mi lehetett az, ami segített neked feloldódni, meg nekik is, hogy megtalálják veled a közös hangot? Volt esetleg egy olyan pont, amikor érezted, hogy megváltozott a viszonyotok, nyitottabbak lettek?

Peti: Ez abszolút gyerekfüggő, volt, aki szép fokozatosan nyílt meg és fogadott a bizalmába, volt, aki tök hirtelen egyszer csak odajött, hogy „na játsszunk”, szóval tényleg változó… Viszont ami meghatározó volt számomra, amikor tavaly Elvonuláson voltunk a mentorokkal és az önkéntesekkel. Akkor éreztem először igazán, hogy a tagja vagyok ennek a csapatnak, hogy ti is befogadtatok.

H.:  Van olyan tevékenység itt a Tanodában, amiben a legszívesebben veszel részt?

Peti: Én szeretek egy kicsit mindenbe belekostólni, segítek, amiben tudok, társasozunk, focizunk az udvaron, ilyesmi…

H.: Van olyan élményed, amire szívesen gondolsz vissza?

Peti: Mondjuk a fociedzés, amire senki nem jött el… ? (nevet)

H.: Az egy jó élmény volt?

Peti: Hát, nem, nem nevezném annak… de viccet félretéve, az tényleg nagyon jólesik, amikor előre köszönnek. Én például eléggé visszahúzódó gyerek voltam, és ezért is jó látni, hogy ők mennyire nyitottak tudnak lenni.

H.: És mit gondolsz a Tanodáról, a működéséről?

Peti: Én mielőtt idejöttem, nem is tudtam, hogy mi az a Tanoda, néha hallottam mondjuk a hírekben, hogy van olyan, hogy Tanoda, de nem tudtam, hogy az pontosan micsoda. Azt mondjuk gondoltam, hogy gyerekekkel foglalkoznak… Először például azt hittem, hogy itt csak tanulás van, aztán amikor idejöttem, jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen csak egy nagyon kis részét teszi ki annak a rengeteg dolognak, amit itt csináltok/csinálunk. Ez jóval többről szól, az „életre nevelésről” mondjuk így…

H.: Most már itt vagy több, mint egy éve. Érzed azt, hogy valamiben fejlődtél, vagy olyan dolgokkal ismerkedtél meg, amiket nem csak a Tanodában tudsz hasznosítani?

Peti: Türelem. Előtte is kellett persze a munkámhoz, de azt hiszem, itt alakult ki bennem igazán, hogy ez mennyire fontos. Azt éreztem, hogy ahogy egyre türelmesebb lettem, a gyerekek is úgy kezdtek engem egyre jobban elfogadni.

H.: Mit mondanál, miért tartod fontosnak az önkénteskedést? Hiszen már elég régóta itt vagy…

Peti: Azért tartom fontosnak, mert látom az eredményét. Mármint úgy értem, hogy ha mondjuk nem is most, de tíz év múlva, ezek a gyerekek abból fognak épülni, amit itt tapasztaltak, amit Mi adunk nekik. De közvetlen hatást is látok, például szerintem sok gyerek azért sem csinál hülyeségeket, mert úgy vannak vele, hogy „jajj, de akkor a tanodások mit fognak gondolni…”. Tényleg érzem rajtuk, hogy ez nagyon fontos nekik.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s