Egy év eredményei 6.

Utolsó nap

Az utolsó nap kicsit kaotikusan kezdődött, mivel nem teljesen volt világos számunkra, hogy meddig is maradhatunk a szálláson. Ezért előző éjszaka készítettünk különböző forgatókönyveket a napi programra, mivel a vonatunk hazafelé csak koraeste indult. Reggel mégis támadt egy kis kavarodás, de a srácok remekül vették a gyors összepakolás akadályát. A reggeli szobaszemlék során a fiúk brillíroztak minden nap és nem volt ez máshogyan a végső pakolás, takarítás, ágyneműlehúzáskor sem. A két fiú szoba közül a kisebbek első nap még nem nagyon álltak a rendrakás takarítás helyzet magaslatán, de másnapra nagyon összekapták magukat, miután a szobasegítőjük (segítő felnőtt) elbeszélgetett velük a rendről és arról, hogy mindenkinek ugyanakkora mértékben kell kivennie a részét a munkából, ha szeretnének pontot kapni érte. Másnap reggel olyan katonás rend volt náluk is, hogy le a kalappal. A lányoknál valami mindig hibádzott. Utolsó nap nagyon igyekeztek, még vadvirággal is dekorálták a szobájukat, de egy utolsó pillanatos veszekedés, kisebb rumlit eredményezett, így nem kapták meg a maximum pontszámot. A vadvirág gesztust azért értékeltük. Sokat beszélgettek velük is a szobasegítőik esténként, többek közt a szobáról is, de reggelre valahogy a csajos veszekedés mindig elvitte az energiákat.

A szoba rendbetétel és a reggeli után a csapat levonult a strandra és egészen ebédig ott is maradtak. A csomagokat közben bepakoltuk a kocsiba.

Ebéd után következett a GÁLA. Először körbeálltunk és minden titkos barát felfedte magát. A kérés az volt, hogy valami barátságos mozdulattal (ölelés, kézfogás, puszi) közeledjen a párja felé. Jó volt látni, hogy csak keveseknek okozott ez gondot és több, kamaszodó fiúk öleléssel üdvözölte a gyerek társát vagy a felnőtt segítőt.

Ezután volt némi kis energizáló, figyelem összeszedő játék, majd megkértük a csapatokat, hogy helyezkedjenek el egy-egy kupacban. Az energizáló játékok során – így utólag visszagondolva – volt egy nagyon rosszul kezelt pillanatunk. Az egyik srác, aki nehezen vonódik be a játékokba, közös tevékenységekbe, beállt az egyik játékba. A fiúnak kevés a sikerélménye, gyorsan felad mindent és sokszor kirekeszti saját magát a közös programokból, hogy magára vonja a figyelmet. Ez a fiú, egy nagyon mozgalmas játék (cápajáték) során, véletlenül összefejelt egy lánnyal, aki ezért elkezdett sírni. Erre a fiú káromkodva, kiabálva, dühöngve kivonult és mi nem reagáltuk le időben ezt a jelenetet. Nem mentünk oda a fiúhoz, hogy elmagyarázzuk neki, nincs semmi baj, ez nem az ő hibája volt, megesik az ilyen. Csak a lánnyal foglalkoztunk. Persze addigra már sokadik duzzogást produkálta a fiú és biztosan fáradtak voltunk már ehhez, de egyértelmű tanulság volt számunkra, hogy ilyet nem szabad. Minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy változtassunk valamely helyzeten, valakinek a hosszútávú viselkedésén, hogy visszajelzést adjunk neki.

Az eredményhirdetést azzal kezdtem, hogy elmondtam azt, amit a tábor elején és a tábor során többször kommunikáltunk a gyerekek felé: csak azon múlik, hogy ki hol végez a pontversenyben és, hogy melyik csapatnak lesz több pontja, hogy az egyének személy szerint mennyit tesznek bele. Mennyit tesznek bele a csapatmunkába, hogyan bánnak egymással, mennyire vesznek részt a programokon, stb. Azt hiszem ez megtette a hatását, ugyanis a tavalyi két és fél órás duzzogás helyett idén, a második helyet elért csapat így nyugtázta az eredményt: Nem baj, igaz? Nem is az a fontos, hogy hányadikak lettünk, hanem, hogy jól éreztük magunkat.

Azt hittem rosszul hallok, pedig tavaly is megjutalmaztuk mind a két csapatot, de akkor olyan veszekedés és sértődés lett az eredményhirdetésből, hogy sem a gyerekek nem élvezték (még az előrébb végzett csapat sem), sem pedig mi. Mindegyik csapatot megjutalmaztuk egy nagy görögdinnyével és apróbb édességekkel, amiket nagyon szeretnek.

Ezután az egyéni pont eredmények hirdetés következett. Örültünk, mert olyan gyerekek értek el helyezést, akik ritkábban tudnak eljönni hozzánk és a programjainkra és reméltük, hogy az elismerés nem csak boldoggá teszi őket, de motivációt is jelent, hogy gyakrabban jöjjenek, erőfeszítéseket tegyenek azért, hogy eljussanak hozzánk. A harmadik és a második hely megosztott lett egy-egy fiú és egy-egy lány vitte el a díjakat. Az első hely egy fiúé lett, aki nagyon szerényen és zavarban fogadta a hírt. Az ajándékaik különböző értékű ajándékutalványok lettek a Decathlon áruházba. A többiek pedig tapsoltak. Megtapsolták a társaikat és nem volt féltékenykedés.

DSC_0754

A gála után még egy kis strandolás következett, majd kikísértem a kis csapatot az állomásra, és integettem nekik a peronról és mire befutott a vonatuk Pécsre már ismét a peronon állva vártam őket.

Nagyon szép hét volt. Sokat tanultunk egymástól, a gyerekekről, magunkról és sok tartalékot adott a folytatáshoz. A tábor után egy hét munka nélküli pihenés következett mindenkinek, ami a Menedéket illeti.

DSC_0832

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s